Századok – 1956

TANULMÁNYOK - — * — A Századok munkájáról 416

A SZÁZADOK MUNKÁJÁRÓL 423 leninista tudományosság követelményeinek érvényesítése a kutatás, a feldolgozás és szerkesztés tartalmi vonatkozásaiban. Nem kétséges, hogy a Századok e téren csak történettudományunk egészének fejlődésére, eredményeire támaszkodhat. Szerkesztőségünk természtesen törekedni fog arra, hogy az 1956-os tervében szereplő, nagyrészt már régebben beérkezett és szerkesztés alatt álló publikációkban is érvényre juttassa a leszűrt tanulságokat ; e törekvést azonban csak fokozatosan és csak történészeink aktív közreműködésével válthatjuk valóra. A színvonalasabb szerkesztés egy további gyakorlati akadálya technikai természetű. Nem felesleges szóvátenni — úgy érezzük —- ehelyütt a nyilvánosság előtt azokat a nehézségeket, amelyeket kiadói és nyomdai rendszerünk bürokratikus vonásai a tudományos folyóiratkiadás elé gördítenek. Az a tapasztalat szűrődött le bennünk, hogy a kiadással foglalkozó szervek az ipari tervezés normáit kissé mechanikusan húzzák rá a tudományos munka, a tudományos folyóiratszerkesztés más természetű valóságára, ami az élő politikai gyakorlattal oly szoros kapcsolatban álló tudományágnál, mint a történetírás, rendkívül nagy megkötöttséget és állandó időbeli eltolódásokat okoz. Kétségtelen, és ezt a bírálók egyöntetűen megállapították : folyóiratunk elmarad a történelem és a történetírás fejlődése, problémáinak alakulása, forrongása mögött. így nem egyszer nagy késéssel közli -— inkább csak regisztrálja tudományunk eseményeit, eredményeit és nem eléggé irányítja fejlődését. Felelős ezért a szerkesztőség is, amely annak ellenére, hogy szervezetileg megerősödött, még ebben az évben sem tudta leküzdeni a szerkesztési módszerek fogyetékosságait. De a sok késésben nem kis része van a kiadói és nyomdai szervezet nehézkességének, amin a közvélemény egyöntetű követelése szerint sürgősen javítani kell. ^ Ehhez a problémához kapcsolódik, hogy kevés folyóirat, kis terjedelem áll rendelkezésünkre szakadatlanul gazdagodó történetírói termésünk közlésére. Nem is beszélve most a műszaki tudományokról, csak azt említjük, hogy más társadalomtudományok viszonylag kedvezőbb helyzetben vannak a folyóiratkiadás, a publikálási lehetőségeik szempontjából. Ezért volt csaknem lehetetlen a Századok hasábjain nemcsak nagyobb terjedelmű tanulmányokat, hanem terjedelmesebb forrásközléseket, technikatörténeti, művelődéstörténeti, néprajzi vonatkozású cikkeket publikálni. Történészeink már hosszabb idő óta sürgetik ennek a számukra sérelmes aránytalanságnak kiigazítását. Addig azonban, amíg a jelenlegi nyomasztó publikálási nehézségek fennállanak, a Századokra fokozott feladat hárul a sokirányú igény kielégítésében, a körültekintő, jó beosztással gazdálkodó szerkesztésben. * Az elmúlt évek folyamán több alkalommal is volt módunk tapasztalni, hogy a történettudomány művelőinek egyre szélesebb körű aktív közreműködése milyen rendkívül értékes támogatás, különösen olyan természetű tudományos és tudományszervezői munkánál, mint egy folyóirat szerkesztése. Világosan látjuk, hogy ha tanulmányaink színvonalát, a Vita- és Szemlerovat elvszerű kritikai szellemét emelni, hazai és nemzetközi látókörét szélesíteni akarjuk, ha azt akarjuk, hogy folyóiratunk híven tükrözze, egyben előremozdítsa történettudományunk fejlődését, még bővebben kell a kollektív közreműködés forrásából merítenünk. És nemcsak az utóbbi időkben helyes-