Századok – 1956

TANULMÁNYOK - — * — A Századok munkájáról 416

A SZÁZADOK MUNKÁJÁBÓL 421 vés, mennyi előremutató kritikai szempont merült fel abban az időben. Elég, ha ismét átolvassuk a Századok kibővített szerkesztőbizottsági ülésének vitaanyagát, a Vita-rovat egyes cikkeit, a könyv- és folyóirat ismertetéseket stb. Hosszasan lehetne idézni a szerkesztőbízottsági ülés egyes felszólalásaiból, az elnöki zárszóból, a gazdaságtörténetírásunk és oktatásunk problémáiról írt kitűnő vitaismertetésből és más írásokból olyan gondolatokat, amelyek ma is teljesen helytállóak és ha akkoriban szerkesztőségünk jobban figyelembe vette volna őket, a Századok több hiányosságát kiküszöbölhette volna. Az 1953 végén, 1954 elején felmerült bírálatok, új gondolatok lényege az, hogy minden dogmatizmustól, torzítástól mentes, a tényeket tisztelő marxista szemlélet kifejlesztésére, továbbá alkotó, aktív tudományos demokratizmus kialakítására van szükség történettudományunk újabb fellendítéséhez. Minél tovább lapozunk azonban a Századok 1954—55-ös számaiban, annál inkább kitűnik, hogy ez az egészséges szellem lassacskán megsápadt, majd visszaszorult a Vita- és Szemle-rovat hasábjairól, elhalványult — bár nem tűnt el nyomtalanul — a tanulmányok jórészénél. Az említett számokat átolvasván, bátran kiemelhetjük : egy tudományosabb marxista szemlélet és módszer bontakozása bizonyos fókig testet öltött éppen ott, ahol a legfontosabb : magukban a tudományos alkotásokban, a tanulmányokban, a közleményekben, legalább is tekintélyes részükben. Ezekre nagyobb igényesség, fejlettebb módszer, a valósághoz hívebb ábrázolás, részben vagy egészében új összefüggések feltárása, a nemzeti fejlődésünk sajátosságait megragadó koncepció kísérlete a jellemző. Ugyanakkor a legtöbb íráson, még az újat adókon, alapjában pozitívként értékelhetőkön is, végigvonulnak a régi hibák. Egyrészt megtalálhatók a polgári nézetek maradványai, másrészt a dogmatizmus, egyszerűsítés, egyoldalúság, a pártosnak vélt túlzások maradványai. Hogy csak néhány ilyen problémát említsünk. Itt-ott felbukkannak a szellemtörténeti irányzat, pl. Szekfü egyes nézetei ; előfordul a cárizmus reakciós szerepének elhanyagolása, szépítése ; a szociáldemokrata párt, az 1918-as októberi forradalom, a Nemzeti Tanács és Károlyi Mihály szerepének túlságosan negatív, szektás értékelése ; a magyar fasizmus bonyolult viszonyainak, az ellenzéki pártok jellegének, tényleges szerepének egyszerűsítése, az objektív valóság egyoldalú bemutatása a második világháború és népi demokratikus fejlődésünk egyes kérdéseiben. Ilyen hiányosságok legképzettebb marxista történészeink írásaiban is fellelhetők. Túlzások, erőltetések, módszerbeli fogyetékosságok gyengítik ,,A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához" c. historiográfiai vitacikk meggyőző erejét, pedig a cikk számos helyes kritikai szempontot is tartalmaz. A Századok helyesen tette, hogy ilyen tárgyú historiográfiai cikket közölt — a jövőben még nagyobb gondot kell fordítania a historiográfiára —, és e műfajban elkerülhetetlen kortársaink működésének kritikai felülvizsgálata. Mégsem járt el a szerkesztőség helyesen, amikor az említett cikket adott formájában, túlzó, sok esetben igaztalan értékeléseivel közölte. Ugyancsak hiba, hogy a vitát értékelő szerkesztőbizottsági álláspontot nem fejtettük ki. A Századok utóbbi évfolyamait átvizsgálva az tűnt ki, hogy súlyát, arányát és gyakoriságát tekintve — miként egész marxista történettudományunkban — a dogmatizmusból, szektás szemléletből fakadó hibák voltak túlsúlyban, s hogy az ellenük indított harc 1953-tól 1956-ig nem járt teljes eredménnyel, sőt, bizonyos fokig visszaesett. Az a sajátos ellentmondás jött létre, hogy a Századok is, akár csak tudománypolitikánk, a hibás nézetekközül hangsúlyozót-