Századok – 1956

TANULMÁNYOK - — * — A Századok munkájáról 416

420 A SZÁZADOK MUNKÁJÁRÓL 420 azonban az, hogy a vitacikkek és beszámolók — egy eset kivételével — folytatás, válasz, a vélemények nyílt harca nélkül porosodtak el, s legfeljebb az érintettek ellenvéleményének másfajta megnyilvánulási formáiból lehetett arra következtetni, hogy valamelyes visszhangot mégis csak kiváltottak. Mindez természetesen a tudományos viták légkörének és színvonalának hiányosságaiból adódott és ilyen értelemben a szerkesztőség hibájául is felróható. A szerkesztőség hibája volt például, hogy nem törekedett az 1953 végén lezajlott kibővített szerkesztőségi vita továbbfolytatására, tevékenyen közreműködve a helyes irányú elvi viták kiszélesítésére. Nagyjából hasonló problémákkal találkozunk a Szemle-rovatnál is. A rovat látóköre az elmúlt években kiszélesedett, nagyobbszámú magyar történeti munka mellett bővebben ismertettük a Szovjetunió és a népi demokratikus országok történetírásainak termékeit és a nyugati irodalom egyes műveit is. A cikkek ismertetése között akad néhány alapos, elismerést érdemlő bírálat és akad egy-két — inkább a hang élessége, mint a szó igaza miatt — figyelmetkeltő. Összességében azonban korántsem mondhatjuk el, hogy a rovat leküzdötte volna korábbi szervi gyengeségét : a tényekkel bizonyító, alaposan elemző elvi bírálat nagymértékű hiányát. A cikkek nagyrésze ma is a bírálat és az annotáció közötti átmeneti „műfajba" sorolható : bírálatnak kevés, annotációnak sok. A Századok szerkesztőségének komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy egyrészt színvonalas, alapos és irányt mutató bírálatokat közöljön a legfontosabbaknak ítélt történeti munkákról. Hozzá kell tennünk : lehetőleg gyorsan reagáljon az újonnan megjelent irodalmi termésre, segítse a szerzőket és tájékoztassa a közvéleményt ; ne forduljon elő, hogy évek múltán tér vissza egy-egy érdemleges munka ismertetésére, amely időközben aktualitásából is sokat veszíthet. Jelenleg még az a helyzet, hogy viszonylag kevés és gyakran nem elég igényes a recenzió. Nem gazdálkodtunk eléggé takarékosan, jó beosztással e rovaton belül sem. Nem egyszer indokolatlanul hosszú ismertetések, általánosságok szorítják ki az annotációkat. Pedig a nagyobb igényű bíráló recenziók mellett elengedhetetlen a kisebb lélekzetű, főképp az ismertetés igényével fellépő, tömör annotációk rendszeresítése, mégpedig minél nagyobbszámú hazai és külföldi munka ismertetése. A bírálók különösen a külföldi irodalom szélesebb, gazdagabb és gyorsabb ismertetését kívánták. A Századok hibájául róható fel, hogy jóformán alig foglalkozik a történetírás — szélesebb értelemben vett — szervezeti problémáival, a történelemoktatás igen súlyos, kedvezőtlen helyzetével, kevés konkrét segítséget ad a történelemoktatók gyakorlati nehézségeinek megoldásában, nem kísérte figyelemmel a történetírás és az olvasók viszonyának alakulását •— e viszony szemmellátható romlásának okait. A Századoknak természetesen elsősorban a történettudomány problémáival, művelésével kell foglalkoznia, de mint a történészek központi orgánumának, fel kell figyelnie az említett problémákra is, s a maga részéről is közre kell működnie abban, hogy a történelem művelői, oktatói és olvasói egymást kölcsönösen segítve, bírálva, fejlesztve oldják meg közös kérdéseiket. Ebből a szempontból megszívlelendő az a több oldalról és többízben felmerült javaslat : rendezzünk olvasókonferenciát az olvasóközönség igényeinek, észrevételeinek megismerése végett. Ha a fentemlített problémákat nem általában, hanem az egyes számok időrendjében vizsgáljuk meg, akkor bizonyos visszafejlődést tapasztalhatunk. A Századok 1953. évi utolsó, 1954. évi első számait forgatva ma — több mint két év után — szinte meglepetéssel konstatálhatjuk, mennyi helyes új törek-