Századok – 1956
TANULMÁNYOK - — * — A Századok munkájáról 416
A SZÁZADOK MUNKÁJÁRÓL 419 fokú visszaesés mutatkozik egyes fontos ágakban : a Századokban erősen visszaszorult a gazdaságtörténet, jóformán teljesen hiányzik a technikatörténet és továbbra is elhanyagolt terület maradt a kultúrtörténet, különösen a társadalmi gondolkodás, a társadalmi nézetek története. Általában a Századoknak foglalkoznia kellene a marxista—leninista történetírás számos módszertani kérdésének tisztázásával. Erre már van megfelelő alap : rengeteg, általánosításra érett módszertani tapasztalat, amely az elmúlt évek termékeny munkássága folyamán kinél-kinél felhalmozódott. * Továbblépve most már az adatok egyszerű ismertetésénél és a belőlük önként kínálkozó következtetésnél, az egyes rovatok színvonalát tekintve szembeötlő, hogy a Századok eredményei elsősorban a tanulmányokban mutatkoznak meg. Nem lehet célunk ehelyütt egyes tanulmányok értékelésébe bocsátkozni, de úgy véljük, összegezően joggal állapíthatjuk meg, hogy a tanulmányok többsége magas színvonalú volt, általában új kérdések, eddigelé tisztázatlan problémák megoldására irányult, valóban újat adott, előbbre vitte, elmélyítette történeti ismereteinket, hozzájárult a magyar történelem egységes marxista koncepciójának kidolgozásához. Egyes tanulmányokban azonban kisebb vagy nagyobb mértékben a legutolsó számokig is fellelhetőek azok a módszerbeli vagy szemléleti hibák, amelyekre, néha a lényegbe találva, néha csak a felszínen tapogatva, már 1953 júniusa után rámutattunk, és amelyeket most, a XX. kongresszus után világosan látunk. A Századokban közölt tanulmányok, kevés kivétellel, még mindig joggal bírálhatók, hogy nem eléggé kicsiszoltak, nincsenek szépen, olvasmányosan megírva. Ezt a meglehetősen általános szürkeséget azonban helytelen lenne csupán stílusproblémára szűkíteni. Túlságosan egyszerű — és felszínes — megoldás lenne csak azt hangoztatni, hogy frissebben, elevenebben kell írni ; mindenekelőtt : mélyebben kell megragadni a történeti problémákat, nagyobb elméleti bátorsággal és felkészültséggel kell leküzdeni a dogmatikus kötöttségeket, a sematizmust. A múlt valóságát a maga gazdag ellentmondásosságában kell kifejtenünk, úgy, hogy kitessék : az ellentmondás élteti a népek, a társadalmak fejlődését. A történelem bonyolult ellentmondásosságának adekvát kifejezése egyben lüktetővé, megragadóvá teszi a feldolgozást, és ilyen értelemben visszahat a szebben írás régi követelményének kielégítésére is. A Századok utóbbi évfolyamaiban is változatlanul a Vita- és a Szemlerovatot tekinthetjük a leggyengébb pontnak, ami bizonyára nem véletlen. A Vita-rovat megindítása és a bevezetőként közölt szerkesztőségi felhívás szándékai helyesek voltak, maga a rovat azonban nem felelt meg teljesen e szándékoknak és történészeink igényének. A rovatban közölt cikkek, beszámolók javarésze hasznosnak bizonyult, és ha eléggé szűk körben is, a vitára bocsátott kérdések továbbgyűrűztek. Ennek ellenére határozottan le kell szögezni : Vita-rovatunk nem kielégítő, ami főként hiányzik belőle, az maga az élő, eleven, szenvedélyes vita. Elsősorban e rovat lenne hivatott arra, hogy a történettudományunk szerves fejlődése során mind gyakrabban és számosabban felvetődő elvi kérdéseket vitára bocsássa, érlelje, tisztázza. Ez eddig igen kevéssé történt meg. Nem helyeselhető az sem, hogy a rovatot nem annyira a vitacikkek, mint az egyes intézményekben lefolyt, nem egyszer el is felejtett vitákról szóló beszámolók töltik meg, illetve töltik ki. A legnagyobb hiányosság