Századok – 1956
TANULMÁNYOK - — * — A Századok munkájáról 416
418 A SZÁZADOK MUNKÁJÁRÓL 418 Alapjában kedvezőnek tekinthető a közölt tanulmányok tematikai megoszlása is. Megnőtt az új és legújabbkori történelemmel foglalkozó tanulmányok száma, viszonylag nagy teret juttattunk eddig elhanyagoltabb korszakok, a dualizmus kora, 1918—19, az ellenforradalmi korszak egyes kérdéseit kutató munkáknak. Kiemelhetjük, hogy folyóiratunk hasábjain is megindult a népi demokratikus korszak problémáinak feldolgozása. Ha figyelembe vesszük, milyen rendkívüli nehézségekbe ütközik mind a mai napig e korszak forrásanyagának kutatása és számos alapvető elvi-politikai kérdésének értékelése, s hogy az eddig készült tanulmányok nagy részét a felszabadulásunk 10. évfordulójára kiadott tanulmánykötet gyűjtötte össze, folyóiratunk ilyenirányú erőfeszítéseit — ha nem is lehetünk vele elégedettek — nem kicsinyelhetjük le. Az új- és legújabbkori témákkal foglalkozó cikkek jelentős megnövekedése mellett azonban fel kell figyelnünk arra, hogy a feudalizmus korával foglalkozó tanulmányok száma visszaesett. Ez a jelenség tudományos tervezésünk mélyebben fekvő problémájára világít, felveti a kérdést : az új- és legújabbkori történet feldolgozásának szükséges és indokolt előtérbeállítása nem szorította-e aránytalanul, túlzottan vissza a feudalizmus korának tanulmányozását? biztosított-e az utánpótlás ezen a területen? kielégítőek-e a középkorral foglalkozó történészeink jelenlegi publikálási lehetőségei? A Századokról folytatott vita arról győz meg bennünket, hogy egész tudományos tervezésünk s a Századok is indokolatlanul elhanyagolta a feudalizmus korának kutatását. Az új- és legújabb korral való foglalkozás fontosságának további hangsúlyozása mehett ki kell küszöbölnünk a középkori kutatás fejlődése szempontjából hátrányos aránytalanságot. Nem teljesen megnyugtató az egyetemes történet művelésének fejlődése sem, bár az e tárgyú publikációink száma emelkedett ; a számszerű eredmény mögött azonban a valóságban túlnyomórészt fordítások, jobbik esetben külföldi szerzők számunkra írt cikkei állanak, s nagyon kevés a magyar szerző munkája. De meg kell azt is mondanunk, hogy az egyetemes történet önálló hazai kutatása eddig még nem nyújtott lehetőséget, hogy a régóta érzett hiányt kielégítően pótolhattuk volna. És ez ismét egész történettudományunk egyik komoly fogyatékosságára hívja fel a figyelmet. Csupán a nemzetközi kapcsolatok kutatása területén vannak szépszámú és biztató kezdeményezések, amelyek már eljutottak e kapcsolatok kutatásának lényeges elvi és módszertani problémáihoz is. Ami a témák tartalmi megoszlását illteti, pozitívumként könyvelhetjük el, hogy a Századok sokat foglalkozott a dolgozó néptömegek történetével, a munkásosztály és a parasztság helyzetével, mozgalmaival, szabadságharcaink különböző tisztázatlan kérdéseivel. Folyóiratunk tükrözi azt a méltán növekvő figyelmet, amellyel történészeink a német imperializmus múltbeli és jelenkori politikája, ideológiája felé fordultak. Ugyancsak említésreméltó, hogy nagyobb számmal szerepelnek historiográfiai és módszertani tanulmányok is. Igaz, ezek egy része a szovjet, illetve a szomszéd népi demokratikus országok történetírását ismerteti, elemzi s bár ezek is hasznosnak bizonyultak történészeink nemzetközi tájékozódásának elősegítése érdekében, joggal hiányolható, hogy még kevés a magyar történetírás egyes ágait, irányzatait,' problémáit kritikailag feldolgozó cikk, még kevesebb mai történetírásunk tisztázatlan módszertani kérdéseit feszegető tanulmány. A bírálók helyesen mutatnak rá : a Századoknak éppen ezekben a műfajokban kellene bátran kezdeményeznie, irányt mutatnia egész történettudományunk számára. Stagnálás, sőt bizonyos
