Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
A KORMÁNY PARASZTPOLITIKÁJA 1849-BEN 35 sítés elve ellen nyilatkozott azért, »mert- az nem egyéb, mint egyrészről való- , sággal az elszegényedés módja és alapja, mert tudjuk, hogy nem minden ember lelkesült keblében a haza iránt és vannak túlságos érzelmű szülék, kik képesek magokat minden vagyonukból kifosztani, csakhogy gyermekeiket megmentsék a katonáskodástól, mi igen rossz hatással van a szegények irányában. Ha megvizsgálok a hadseregnek nagyobb részét, meg kell vallani, hogy nagyobb része a szegényebb sorsúakból áll. Hová vezet- ez?« — tette fel Bernáth József a kérdést, majd bírálta a hatósági tisztviselők eljárását, akik »sorshúzásba vettek olyanokat is, kik nem tartoztak volna bele, kik nem azon megyében és azon községben születtek, erőhatalommal elfogták és besorozták«. A helyettesítés pártfogói sem helyeselték magát az elvet, a gyakorlatot azonban kiküszöbölhetetlennek tartották. Palóczy László szerint is »a helyettesítés egyike azon egyiptomi tíz csapásoknak, mellyek a szegény adózó népet elmentették adósságba«, a hibás azonban szerinte nem a törvény, hanem a törvényhatóságok tisztviselői, akik sok visszaélést követtek el. Emlékeztette a képviselőket arra, hogy az egyetlen fiú kivételezése szeptemberben a közvélemény nyomására történt, s mégis »nincsenek-e szülék, kiknek egyetlen fijok volt, mégis odaadták a hazának, és nincsenek-e egyetlen fiúk, kik szüleik siránkozásai között elmentek és harcolnak a haza zászlaja alatt ?« Hasonló véleményen volt Papp Zsigmond, Bethlen János és Román Ferenc is. A helyettesítést helyeslők véleményét Bezerédy István foglalta össze a legvilágosabban : az elvet nem pártolja, a haza rendkívüli állapota miatt azonban meg kell engedni a helyettesítést. Emlékeztetett az őszi újoncozásra, amikor »a kormány kénytelennek látta magát nyíltan megengedni, vagy legalább elnézni a törvényhatóságoknál a helyettesítést, csakhogy a kívánt erő és mennyiség kiálljon mielőbb« ; hangoztatta, hogy »most nem kevésbé sürgetős, hogy kiálljon s ezért, ha a három-négy hónap alatti tapasztalást ignorálni nem akarjuk, nincs más választás, mint vagy megengedni törvényileg a helyettesítést, vagy pedig utasítani a törvényhatóságokat, hogy törvény ellen tegyenek«. A képviselőház többsége hasonlóan vélekedett : elfogadta változtatás nélkül a kérdéses pontot és a helyettesítés ügye maradt továbbra is a régi állapotában.109 S hogy a gyakorlat a legtöbb helyen mennyire túllépte még az újoncozási törvény által nyújtott lehetőségeket is, arra jellemzően rávilágít maga a minisztertanács, amikor május 18-án megjegyzéseket tesz a Répássy tábornok által előterjesztett újoncozási rendelettervezetre. A minisztertanács nem helyeselte, hogy a rendelettervezet tágította a helyettesítés lehetőségeit : elismerte, hogy sok vidéken a hatóságok egyébként is tágabban értelmezik a törvényt a helyettesítés kérdésében, mégis abban a hitben volt, hogy »ezen a körülmények által szükségelt kivételes eljárások távolról sem idézendnek a nép és hatóságok kebelében annyi bajt és nehézségeket elé, mint ha a javallott rendelet közhírré tétetnék«.1093 Az újoncozás a régi rendszer szerint folyt le s bár a tavaszi diadalok hatása alatt eléggé nagyméretű volt az önkéntes jelentkezés, a sorsolással történő újoncállításnál megismétlődtek a régi visszaélések is.110 A törvény 109 A képviselőház ápr. 24-i vitájának ismertetését 1. aKözlönyápr. 27-iszámában. 109a OHB 7196/1849. sz. - Közölve KÖM XV. 347. 1. 110 A helyettesített honvédek számarányára a tavaszi újoncozás során néhány kéznél levő adatból lehet némileg következtetni. Egy szegedi beavatási jegyzőkönyv májusban összesen 95 beavatott újoncról ad számot ; ezek közül 53 a helyettesített. Foglalkozásuk szerint van közöttük 26 foglalkozásnélküli (tehát zsellér, napszámos, 3*
