Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
A HUSZITIZMUS ÉS A MAGYAK NÉP 349 állam a délvidéki és balkáni eretnekségek elleni gócpont kiépítésére a pécsi egyetem (studium generale) felállításával 1367-ben. Ez az egyetem a XIV. század vége felé ideológiai támaszpont volt a déli eretnekségek ellen. Későbbi fejtegetéseim talán érthetővé teszik, hogy miért ezt a fejlett, de ugyanakkor papi uralom alatt álló várost találta a pápa ,,az ország más városainál alkal• masabbnak" egyetem alapítására. Az egyetemen elmondott domonkosrendi prédikációk az egyházi „tudományt" dicsőítették az eretnek „tévelygés" szellemével szemben, s támadták az eretnekeket, mert szét akarják szakítani az egyházat. A prédikációk védelmezték a kizsákmányoló egyház semmittevését is. Tipikusan polgári eretnekség elleni védekezés, mikor azt hirdették, hogy „nem lustálkodó az, aki az isten szavára ügyel".65 Az eretnekség a huszitizmus terjedésekor már több évtizedes múltú volt a Dunántúl más területein is, pl. Zalában. Az „eretnek" szó — bár személynév alakban — először éppen egy Zala megyei proskripcióban fordul elő írott emlékeinkben. 1357-ben a Zala megyei közgyűlés proskribálja az „Eretneknek nevezett István jobbágy"-t, egyéb bűnének említése nélkül. S mikor 1413-ban János zalavári apát meghatározta jobbágyai terheit, a gyújtogatási, eretnekségi és gyilkossági esetekben a bíráskodást fenntartotta az apátság világi tisztviselőjének. Ez időben párhuzamos jelenségekkel találkozunk Vas megyében is : 1400-ban Káld birtok jobbágyainak helyzetét szabályozzák. A világi földesurak itt is három esetet, az emberölés, gyújtogatás és eretnekség bűnét minősítették saját bíráskodási hatáskörükbe esőknek. E zalai és vasi esetek kétségtelenül az eretnekmozgalmak dunántúli terjedésével esnek egybe. Épp így követte a XIV. századi Csehországban a népi eretnekség terjedését a felségsértés mellett az eretnekség bűnének jogi megformulázása a jobbágyparasztok feletti földesúri bíráskodás keretében (erre Tfebovlai Kunes jogi fejtegetései vetnek fényt, 1388). Hogy a földesúri bíráskodást a Vas megyei birtokon valóban nem pusztán formális okokból mondták ki az eretnekségre, azt Vas megye 1409-i közgyűlése mutatja. Itt ekkor mintegy 190 férfit és nőt helyeztek törvényen kívül (a szám a kiélezett osztályküzdelemre vall), zömükben jobbágyokat (Káldról is), sok kóborló tolvajt, ezek között egykori káldi lakos takácsot is s néhány iparost. A proskribáltak között volt egy eretnek jobbágy és egy nyilvános eretnek özvegyasszony is. Ebből nyilvánvaló, mivel utóbbiaknak sincs egyéb bűnök említve, hogy az 1357-es eset is valóban eretnekség volt, s hogy a földesurak is felvették a véres harcot az eretnekségek ellen. E XV. századeleji eretnekmozgalmak — a patarénizmus fő területeitől távolesvén — még valdens irányúak lehettek, üldözésüket az eretnekség falun való terjedése, majd a cseh huszitizmus terjedésének híre még csak fokozhatta,66 65 Szabó Pál Zoltán: A kétezeréves Pécs. Sorsunk, 1941, 328. 1. ; Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora. Bpest, 1955. 72—73. 1. 66 Székely György: Az egyházi nagybirtok újjászervezése . . . (Tanulmányok . . .) 370. 1. ; P. R. T. VII. 43. sz. ; Zsigmondkori Okit. II.' 1400. márc. 10. ; R. Holinka: Sektárství v Öechách pfed revolucí husitskou. Bratislava, 1929. 79. 1. ; Zsigmondkori Okit. II. 1409. márc. 22. — A hazai valdensek forrásszerű előfordulásai szinte mind városiak, de ezek az ismeretlen ideológiájú eretnek esetek mégis valdensnek tarthatók. Valdens parasztokról a huszitizmus előtti Csehországban is van adat („illorum rusticorum Waldensium damnatorum") az 1381-i prágai zsinat határozatában. ,/. Hartzheim: Concilia Germaniae. IV. (Coloniae Augustae Agrippinensium, 1761) 525. 1. A délcsehországi valdens „népi eretnekség" fogalmát egyes csehszlovák történészek (V. Novotny, F. Graus) is alkalmazzák. o*
