Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
A HUSZITIZMUS ÉS A MAGYAK NÉP 345 dések adatai szerint jóval gazdagabb volt Nagyszombatnál, Pécsnél, Szávaszentdemeternél is. Mezővárosként (opidum) említik 1400-ban is. A XIV—XV. században premontrei beginakolostor is működött itt, amelynek valamelyes kapcsolata a patarén mozgalommal és a huszita bibliafordítással igen valószínű feltevés.50 Bár ezeknek a helységeknek zavartalan fejlődése nem volt lehetséges (az 1380-as évek második felében Szerém és Valkó megyét a Horvátiak pusztításai és gyújtogatásai sújtják, az 1390-es években pedig a hódító török ront be ismételten a Szerémségbe),5 1 termelőerőik fejlődése korántsem torpant meg, legfeljebb erősebbé vált lakosságuk rétegződése, s megnőtt a szőlőművelés kapcsán amúgy is nagynak számítható napszámosréteg. Az említett három mezőváros fejlődése egyáltalában nem egyedülálló, ellenkezőleg, tipikus példái а Х1П—XV. századi fejlődésből kivirágzó délvidéki mezővárosoknak. Kifejlődésük a mezőgazdaság különféle ágainak fellendülésén, a kézművesség lassú kibontakozásán, s nem utolsósorban az átmenő kereskedelmen alapult. Igen fontos volt már az Árpád-korban is a Délvidék bortermelése. Az oklevélanyagban ismételten előforduló Somogy megyei szőlőkre és a bor piacra termelésének jelentőségére a XIII. század elején más országrészen is ismert somogyi kupa űrmérték éppúgy fényt vet, mint a székesfehérvári latinok e korbeli Somogy megyei szőlőtermelő és borvásárló tevékenysége. Ez idő tájt élénk borkereskedelembe kapcsolódtak a pécsi egyházmegye ciszterci szerzetesei és johannita lovagjai is. A Mecsek déli lejtőin is jelentős bortermelést űztek. A Szerémség, a Fruska Gora pedig sokáig a legjobb borokat adta messze vidékeknek. (Kun László korában az esztergomi vámnál legértékesebbnek a marchiai bort számították, mely megelőzte a somogyi és zalai borokat.) A Szerémségből vitték a XIII. század végén a bort az esztergomi polgárok, de még kassai polgár is szállított innen városába bort 1400-ban.52 Fontos szőlőtermelési központ volt nyugatabbra Verőce (Virovitica) mezőváros 50 Chronici Hungarici Compositio saeculi XIV. (Scriptores Rerum Hungaricarum. Ed. E. Szentpétery. I. Bpest, 1937) 370. 1. ; Chronioon Henrici de Mügeln (uo. II. Bpest, 1938) 178.1. ; Chronieon rhytmieum H. de Mügeln (uo. II.) 271.1. — Arnoldus Lubecensis : Chronica Slavorum. (Gombos: Cat. Font. I.) 305. 1. Ez a forrás a szlávos Sclankemunt alakot őrizte meg. Két évszázaddal később is Slanchmund gyanánt szerepel a nikápolyi csatáról szóló német énekben, R. v. Liliencron: Die historischen Volkslieder der Deutschen vom 13. bis 16. Jahrhundert. I. B. Leipzig, 1865. 39. sz., 157. 1. — „ad portum Zoloncaman" Anonymi (P. Magistri) Gesta Hungarorum (Scriptores Rerum Hungaricarum I.) 84. 1. — 1287 : „mercatores de Zolunkemen", Gárdonyi: Budapest tört. old. emlékei I. 215. sz. ; 1294 körül : „hospites ... de Francavilla ... de rebus suis mercimonialibus" uo. 270. sz. — Dedek: Mon. Eccl. Strig. III. 597, 738. sz. Vö. Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés (Tanulmányok . . . ) 178. 1. — Vatikáni Magyar Okirattár I. sorozat 4. k. 348. sz. —- A patarén-huszita zsoltárfordítás és a szalánkeméni premontrei beginák kapcsolatára ld. Kardos Tibor: Huszita biblia 148. és 151. 1. Az Apor-kódex keletkezését már Horváth Cyrill valamely „női szerzet"-hez igyekezett kapcsolni: Hussita emlékeink. Irodalomtörténeti Közlemények, 1896. 8. 1. Beginakolostora Salanghen néven szerepel az 1320-as jegyzékben. Oszvald Arisztid: A magyarországi középkori premontrei prépostságok (Premontrei Rend Gödöllői Gimnáziumának évkönyve 1938/39. Bpest, 1939.) 16—17. 1. 51 Horvátiakra : Fejér X. 1. 238. sz. ; a törökre : Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés (Tanulmányok . . . ) 178—179. 1. 62 Pl. Wenzel: Árpádkori Új Okmánytár VII. 13. sz. — Molnár Erik: A magyar társadalom története az őskortól az Árpádkorig. I. Bpest, 1949. 206. 1. — Erdélyi László: A pannonhalmi főapátság története I. Bpest, 1902. 90. sz. oki. — Molnár Erik : A magyar társadalom története. I. 207, 280. 1. és II. 48. 1. — Gárdonyi: Budapest tört. oki. emlékei I. 220. sz., Zsigmondkori Okit. II. 1400. jan. 18.
