Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
346 SZÉKELY GYÔÏTGY („civitas" ismételten a neve oklevelekben). Erejére jellemző, hogy 1361-ben a királyné, földesura parancsának is ellen mert szegülni. Az oklevelekből kivehető, hogy a királyné birtokainak központja volt. Utóbb is birtokközpont, gazdag szőlőkkel.5 3 í)e fejlett volt a Délvidék gabona- és gyümölcstermesztése is. A Dráva, Száva és Duna árterületein pedig dús legelők tették lehetővé a fejlett állattenyésztést, amelyben kitűntek pl. az itáliai alapítású szerémségi Nagyolaszi lakói. XIII. századi bizánci krónikák a Szerémség lólegelőit emelik ki. Gazdag halászati lehetőségek is voltak itt.5 4 A Duna és Száva átkelőhelyei a balkáni és itáliai külkereskedelem átmenő pontjai voltak (a forgalom zöme, többek közt balkáni ezüsttel való kereskedelem dalmát kézben). Kiemelkedő szerepet játszott Szávaszentdemeter, melynek ragusai lakosai is voltak helyi kereskedő és iparos elem mellett.55 A vázolt fejlődés alapján bontakozott ki még számos délvidéki helység már a XIV. században, mint Cserögy, Belcsény (Beocin), a bortermelő Pétervárad és Karom (Karlóca) a Dunától délre.56 A délvidéki árutermelés fellendülése a feudális urak meggazdagodási lehetőségét és a dolgozó osztály rétegződésének fokozódását egyaránt magával hozza a XIV—XV. század fordulóján. A péterváradi ciszterci kolostor magas pénzjövedelme már a XIV. század derekán is az árutermelésbe kapcsolódásával magyarázható.57 A pécsi egyházmegye sűrűn lakott volta és intenzív termelése pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1410- körül — a pápai kamarának és a bíborosok kollégiumának commune servitium fejében fizetett összegek arányának tükrében — a pécsi püspök jövedelme jelentősen felülmúlta a kalocsai érsekét és a váradi püspökét, több mint kétszerése volt az erdélyi, több mint négyszerese pl. az egri püspök jövedelmének. A délvidéki főurak állásfoglalása Durazzoi Károly és Nápolyi László mellett legalább részben kereskedelmi kapcsolataikon alapult. S nem véletlen, hogy éppen délvidéki földesúr, a Körös megyei Atinaszentmártoni Gergely, Gresencha со mese birtokolt а XIV. század végén Velencében kamatra elhelyezett 10 ezer aranyforintot és ugyanígy Zárában 6 ezer aranyforintot.58 A Délvidéken különösen kiterjedt pénzgazdálkodásnak megfelelően és a nép hangulatát megnyergelni akarva hangsúlyozta erélyesen a Ferenc-legenda XIV. századi magyar fordítója (a kevésbé éles latin variánstól eltérve) a pénz gyűlöletét : „Szent Ferenc mendennek felette utál vala pénzt es kíri vala ő barátit beszédvei es példával eltávoztatni az pénzt, miképpen ördögöt." A pénzüzletek és piaci pénzforgalom következményeit tarthatta szem előtt a kódexíró, mikor a pénz megutálásáról szóló fejezetben a latin alapján történő 53 Verőcében más helység lakóinak borpincéje 1361 : Dl. 62507. — Verőce borban fizetett terményjáradéka 1361 : Dl. 5109. — Verőce ciuitas seu oppidum, szőlők, szőlőhegyek, a helység terhei közül elsősorban a borban fizetettet említik. Fejér X. 7. 428. sz. ' 54 Nagyolaszira Molnár Erik : A magyar társadalom története I. 246, 303.1. A helység mezővárosra valló szervezete 1375 : Iudex, iurati et univ. hospites de Nagolaz, Csánki, i. m. II. 236. 1. — Gyóni M., i. m. 27. 1. 65 Fermendzin: Acta Bosnae 246. sz., Mályusz Elemér: A mezővárosi fejlődés. (Tanulmányok . . . ) 178. 1. 56 Karácsonyi János : A moldvai csángók eredete. Századok, 1914. 551, 560. 1. 57 Székely György : Az egyházi nagybirtok újjászervezése . . . (Tanulmányok . . .) 342. 1. 68 Zsigmondkori Okit. I. 3067. sz.
