Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Barta István:A kormány parasztpolitikája l849-ben;II. 4
34 BARTA ISTV.ÍX Kossuth március 28-án Tiszafüreden kelt válaszában közölte, hogy tökéletesen egyetért a Bizottmány által javasolt intézkedéssel s már rendelkezett is, hogy az intézkedés a sereg tudomására jusson. A seregparancsnokoknak és kormánybiztosoknak megküldött rendelet szóról szóra átvette a Bizottmány által javasolt szöveget, s megnyugtatta a helyettesített katonákat, hogy »lekötelezett tőkéik és ezek kamatai állományilag biztosíttatnak«.107 S hogy a rendelkezés sürgősségének megvoltak a maga indokai, arra rávilágít az a válasz, amelyet Nyáry Pál, a Honvédelmi Bizottmány helyettes elnöke adott Kossuth levelére március 31-én. Az volt a véleménye, hogy »a tőkék és kamatok kifizetésének helyeit kijelelni csak azután lehet, ha az illynemű kötelezvények tulajdonosainak névjegyzéke az illető hadparancsnokok, illetőleg kormánybiztosok által a kormánynak felterjesztetik«. S nem tartotta célszerűnek azt sém, hogy a rendeletet a hivatalos lapban közzétegyék, »mert azon emberi természetes hajlamnak, miszerint a fizetés aluli felmentés nem épen kellemetlen érzés, sokakban, kivált ha még a kötelezettség teljesítését más vállalja magára, tápszert nyújtana s ezáltal a rövidlátásúakban a hon ellenségei iránt sympathiát ébresztene«, s attól is lehetne tartani, hogy »ha az illetők megértik, miszerint a magyar sereg győzelme után azon öszvegek, mellyek fizetése alól az osztrák őket felmentette, tőlük megvétetnek, sokan találkozandnak, kik a magyar sereg győzelmének nem igen fognának örülni. Pedig tudomásom szerint — írja Nyáry — a honvédek igen nagy része helyettesített és így az országban az érdeklettek száma nem csekély.«108 A Honvédelmi Bizottmány egyik legtájékozottabb tagjának ezt a véleményét alátámasztja az a nagy érdeklődés is, amellyel a képviselőház április végén az 50 000 újonc kiállítását elrendelő törvényjavaslatnak a helyettesítést illető pontját tárgyalta. Kossuth április 22-én terjesztette elő a képviselőházban törvényjavaslatát a további 50 000 újonc kiállítására vonatkozólag ; a javaslat az újoncozás lebonyolításával kapcsolatban a szeptemberi országgyűlési határozat nyomdokain haladt, s a 6. §-ban kimondta azt is, hogy »a kivételekre és helyettesítési engedélyre nézve a múlt évi újoncállításnál szabályul szolgált határozatok ez alkalomra is szolgálnak«. Az április 24-i ülésben, amikor a képviselőház jegyzője felolvasta Kossuth javaslatának a szövegét, a képviselők egyrésze, mellőzve a pontonkénti tárgyalást, rögtön ezt a §-t vette bírálat alá. Halász Boldizsár azt kifogásolta, hogy a törvényjavaslat nem tiltja el a helyettesítést s arra hivatkozott, hogy azt az 1848 nyári törvény is eltiltotta. A községenként! helyettesítést, tehát azt az esetet, ha egy község a reá eső újoncokat közpénzen fogadja, megengedhetőnek tartotta, sorshúzás esetén azonban tiltakozott az ellen, hogy »azon egyén, kit a sors ért, maga helyett mást állítson, azért mert a gyakorlat azt mutatta a legutóbbi ujoncállításkor, hogy a szegényebb sorsú nem jó néven vette, ha a jobb módúak, kik 5—600 forinttal nem sokat gondolnak, gyermekeiket felmentették a katonáskodás alól, mit a szegények nem tehettek«. Omaszta Zsigmond hasonlóan vélekedett s azt tette hozzá, hogy »a tapasztalás megmutatta, miként a tehetősebb idegen fajú polgárok, jelesen a svábok, rendesen magyarokat fogadnak fel maguk helyett és csak a magyar faj tétetik ki veszedelemnek«. Bernáth József a vidéken szerzett tapasztalatai alapján a helyette-107 Kossuth válaszát és a seregvezérekhez, valamint a kormánybiztosokhoz intézett rendelet szövegét 1. uo. 746. s köv. 1. 108 L. KÖM XIV. 775. s köv. 1.
