Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
336 SZÉKELY GYÔÏTGY a jobbágyok mind haláluk esetére, mind életükben javaikat szabadon hagyományozhatják.1 6 S 1427-ben a csanádi káptalan is külön engedélyezte csanádi polgárainak és jobbágyainak, hogy a leszármazottak nélküliek mind életükben, mind végső órájukban ingó és ingatlan javaikról (de eorum bonis et rebus) szabadon rendelkezzenek s e rendelkezést a földesúr elismeri.17 Ezek az elszigetelt privilégiumok is csak az általánossá váló ellenkező gyakorlatot mutatják. A történeti kutatásnak ezután kell teljes részletességében feltárnia azt a folyamatot is, amely ezekben az évtizedekben a földközösség bomlása, illetve elkobzása terén előrehaladt. A földesurak a földközösségi legelők, rétek, erdők használatát egyre korlátozták, pénzfizetéshez kötötték. A halászó vizek szabad használata pedig semmivé lett. Mindezek oka a földesurak egyre növekvő pénzszükséglete, amit a legkíméletlenebb módon igyekeztek kielégíteni, továbbá a földesúri állattartás és halászat növekedése. Éppen erre az időre esik a halászati jogok elleni támadás fokozódása, a parasztok által kihalászott halmennyiség felének (állóvízi halak), illetve egyharmadának (folyóvízi halak) elvétele földesúri járadék gyanánt az 1397. évi törvény szerint1 8 s a halászattal összefüggő robotmunkák elterjedése. A századforduló körül foglalták el és csatolták birtokukhoz Kőrös földesurai a korábban Cegléddel és Kecskeméttel együttes paraszti erdőközösséghez tartozó cserjést.19 Az erdőlési jogok korlátozása a XIV—XV. század fordulóján általános jelenség, amivel a Dunántúlon is többfelé találkozunk. Előfordulási eseteire az 1370-es évekig már korábbi tanulmányomban utaltam. A példák folytathatók. 1382-ben, karácsony előtti napon a bakonybéli apát officiálisainak gyakori tilalma ellenére űzött favágás az apát Etej birtokához (Veszprém vm.) tartozó erdejében és cserjésében egy világi földesúr favágó jobbágyai ökreinek zálogként való lefoglalására vezetett. 1383-ban a veszprémi káptalan Somogy megyei birtokainak jobbágyait zárta ki egy világi birtokos az erdő használatából, ami — egyéb okok mellett — a birtokok pusztásodására vezetett. 1398-ban a királynak kellett beavatkoznia a keszthelyi lakosok érdekében, akiket a Lendvaiak hegyesdi várnagyai erdőhasználati jogukban (favágás stb.) zaklattak. 1423-ban Zalaszántó mezőváros lakói panaszolták a királynak, hogy a rezi várnagy a közös erdőben elvétette tőlük baltáikat. A Kanizsaiak 1425-ben — úgy látszik az általános gyakorlat kivételeképpen — arra utasították kapuvári várnagyaikat, hogy a csornai prépost jobbágyait a kapui erdőkből való fahordásban ne akadályozzák, s tőlük erdőlési díjat (exaccionem tributi) ne csikarjanak ki. De az erdőlési jogokat a saját jobbágyok rovására is csorbították. 1427-ben a Bars megyei Zseliz elöljáróságának panaszlevele elmondja, hogy az erdőőrök illetlenül akadályozzák a falu népét, épületfául nem adnak fát, csak pénzért s ha valamelyik jobbágy be mer lépni az erdőbe, nyomban zálogot vesznek tőle.20 16 Zsigmondkori Okit. II. 1400. márc. 10. 17 Ortvay : Temesvármegye. 401. sz. 18 Magyar Történelmi Tár, III. köt. 1867, 222. 1. 19 Harazth nevű cserjós elfoglalása ügyében vizsgálat, Zsigmondkori Okit. II. 1405. máj. 6. ; e három helység Tulherdew (tölgyerdő) nevű közös erdejére 1368 : Dl. 5696, 1382 : Dl. 6973 (az 1391-ben átírt oklevél 1382-i részét közli Bártjai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei. Bpest, 1938. 437. sz.). 20 Székely György : A földközösség és szerepe az osztályharcban (Tanulmányok . . . ) 102—103. 1. ; 1382, Sörös Pongrác: A bakonybéli apátság története. I. köt. Bpest, 1903. 125. sz. oki. ; 1383, Kumorovitz L. Bernát: Veszprémi regeszták. 811. sz. ; 1398, Zala vm.
