Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
332 SZÉKELY GYÔÏTGY egyaránt végtelen, engedelmes gyermeknek látszik, ha szőrmentében bánnak vele, de felingerelve hasonlíthatatlanúl kegyetlen ..." ; ,, . . . a politizáló parasztok pedig már egy kész forradalmat hordoznak keblükben, mely csak a felrobbantó szikrára vár még" ; — az 1437. évi parasztfelkelés hatásaként „Erdélyben a magyar jobbágyság indúl kiveszőbe s helyét az oláhság tölti be" ; „Ha nincs 1437-ik évi lázadás, a magyarság lassankint számra nézve is a vezérlő elem lesz Erdélyben is, a kisebbségben maradó oláhokat pedig a megváltozott körülmények nem kényszerítik többé a XV—XIX-ik századbeli lázadásokra . .."2 Csak hazánk és tudományos életünk felszabadulása, a testvéri népi demokráciákkal kialakult újtípusú kapcsolatunk tette lehetővé, hogy történettudományunk, irodalomtudományunk, nyelvtudományunk és művészettörténeti kutatásunk több képviselője megkezdje a huszitizmus visszhangjának, s általában a cseh—magyar korabeli kapcsolatoknak valóban objektív feltárását, a csehországi forrásanyag figyelembevételét) a burzsoá tudomány hamisításainak leleplezését, a pontatlan forráskiadványok hibáin alapuló ellentmondások, félreértések kiküszöbölését. Ebből a ma már tekintélyes terjedelmű irodalomból különösen Kardos Tibor 1931 óta írt egész sor, a felszabadulás óta a marxizmus—leninizmus tudományos módszerétől áthatott munkája emelkedik ki. Művei a magyar huszitizmus legbonyolultabb ideológiai kérdéseibe kitűnően világítanak be. 1. A magyar jobbágyság helyzete a XV. század első évtizedeiben A polgári történetírás a huszitizmus magyarországi terjedését általában a huszita ideológia terjedésével és a cseh husziták magyarországi betöréseivel magyarázta, a mélyebben fekvő okokkal, jelesen a parasztság helyzetének és rétegződésének alakulásával behatóbban nem foglalkozott. S ha kiterjedt is a polgári vizsgálódás erre a területre, a jobbágyság életét jószándékú figyelemmel kísérő egy-egy történész esetében, a kutatás arra a megállapításra jutott, hogy „Zsigmond korának öt évtizede alatt a jobbágysorsban nincs rosszabbodás sem javulás".3 A parasztság sorsának feltárása terén a marxista kutatás már tett bizonyos lépéseket előre. Molnár Erik összefoglaló munkája4 már eredményesen világította meg a huszita korszakot megelőző időszak falusi és városi fejlődésének legfőbb vonásait. Az 1400-ig terjedő időszak falusi fejlődéséről tanulmánykötet jelent meg,5 a következő időszak monografikus feldolgozása azonban még nem történt meg. Azok az értékes kutatások, amelyeket Mályusz Elemér folytatott a parasztság pénzterheinek további emelkedésére vonatko-2 Gombos Ferenc Albin: Az 1437-ik évi parasztlázadás története. Kolozsvár. 1898. 3—4, 15, 19, 132, 133. 1. E munka aktualitását egyrészt a „szocziálista mozgolódások", másrészt a „nemzetiségek forrongása" szempontjából ismertetője, Dékáni Kálmán is kiemelte (Századok 1898. 738. 1.). 3 Sinkovics István : A magyar nagybirtok élete a XV. század elején. Bpest, 1933. 63. 1. 4 Molnár Erik: A magyar társadalom története az. Árpádkortól Mohácsig. II. Bpest, 1949. 5 Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerkesztette Székely György. írták : Fügedi Erik, Györffy György, Mályusz Elemér, Székely György. Bpest, 1953.
