Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Székely György: A huszitizmus és a magyar nép - 331
A HUSZITIZMUS ÉS A MAGYAR NÉP 333 zóan,6 még nem kerültek közzétételre. Ezért ma még csak vázlatos képet tudunk adni a huszitizmus magyarországi társadalmi gyökereiről a parasztság körében. A városfejlődés terén történt újabb kutatások első összefoglaló eredménye, Szűcs Jenő munkája7 felveti a korszak városfejlődésének valamennyi fontosabb kérdését és lényegében helyesen válaszolja meg azokat, a marxista módszer döntő fölényét bizonyítva a várostörténet területén is. Ez a munka azonban éppen problematikánk szempontjából több kiegészítésre és korrekcióra szorul. Az eddigi feldolgozások és kutatásaink alapján megállapíthatjuk, hogy a feudalizmust „kiszolgáló" árutermelés mind falun, mind a városokban a korábbi korszaknál erősebben fejlődött ebben az időszakban, amit a különböző hatalmaskodásoknak az anyagi kultúra fokára utaló adataiból, a háromnyomásos gazdálkodás immár általánosan elterjedt voltából,8 az istállózó állattenyésztés szerepének lassú növekedéséből, a szállítóeszközök fejlődéséből (pl. parasztkézen is levő bor- és gabonaszállító nehéz szekerek),9 az úthálózat alakulásából és a parasztság rétegződésének fokozódásából is kikövetkeztethetünk. A huszita forradalmi mozgalom korszakában hazánkban is kezdett véget érni a terményjáradék uralkodó voltának időszaka, mely utóbbi B. D. Grekov szerint így jellemezhető : „ . . . a parasztságot megnyomorító törvényeket megváltoztatják, többek között a holtkéz (manus mortua) elvét, és a paraszt számára lehetővé válik, hogy szabadon rendelkezzék idejével, lehetősége van vagyongyűjtésre, s néha idegen munkát is felhasználhat. A földesúrhoz való viszonya, akinek érdekeit a feudális állam védi, kimerül a földbérfizetés kötelezettségének pontos teljesítésében, amelyet a szokás szigorúan meghatároz."10 A Grekovtól jellemzett viszonyok változását az ország valamennyi vidékén észlelni lehet a forrásokból, a legszemléletesebben azonban a Délvidéken. Az árutermelés és a pénzgazdálkodás továbbfejlődésének talaján az ország minden részén megnövekedett a parasztság kizsákmányolása, különösen pénzterhei. A XIY. század végén és a XV. század első harmadában 6 Mályusz Elemér: A magyar állam szervezete Zsigmond korában (Kéziratos tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében). 7 Szűcs Jenő: Városok ós kézművesség a XV. századi Magyarországon. Bpest, 1955. 8 Példák a nyomásos gazdálkodásra : 1413 „singulis annis in singulis caleaturis nyumas dictis seminare consvetis" Zichy Okmt. VI. 183. sz. ; 1418 „in tribus caleaturis" Sztáray Okit. II. 149. sz. ; 1421 „in tribus caleaturis" Dl. 5875 ; 1421, 1430, 1436 Szamota—Zolnai: Magyar oklevél-szótár. Bpest, 1906, 701. hasáb ; 1423 „in tribus caleaturis wlgariter Nyomás dictis" Szamota—Zolnai, i. h. ; 1425 „in tribus caleaturis nyomás dictis" Sztáray Okit. II. 173. sz. ; 1427 „in diuisione deventa in terra Kezepnyomas habita" Szamota—Zolnai, i. h. ; 1427 „in tribus caleaturis Nyomás dictis existentibus" Szamota—Zolnai, i. h. ; 1429 „in tribus caleaturis wlgariter Nomas dictis" Dl. 32144. 9 „currum eiusdem frugibus oneratum cum quinque equis et duobus bobus ipsum currum trahentibus" jobbágytól elvették, Zsigmondkori Okit. I. 5581. sz. ; jobbágy megvasalt kocsija „cum sex bobus ipsum currum trahentibus" uo., I. 6019. sz. ; „trés currus salibus oneratos, simul cum viginti octo bobus eisdem currus trahentibus . . . iobagionum" Bánffy Okit. I. 464. SZ. J yjS6X boves unacum curru et sedecim tunellis" Zichy Okmt. XII. 92. sz. ; „unum currum cum lardonibus et diversis aliis rebus ас cera ponderatum . . . cum octo equibus ipsum currum trahentibus" uo. XII. 104. sz. 10 B. D. Grekov : Törvényszerűségek a feudális Európa parasztságának történetében. Bpest, 1948. 4—5. 1. 1*
