Századok – 1956
KÖZLEMÉNYEK - Köpeczi Béla: Hogyan látta Rákóczi 1705 elején a szabadságharc helyzetét 211
212 KÖPECZI BÉLA szabadságharc levéltára Aspremont-részében a Caps. E. Fol. 111. jelzetű anyagban megtaláltam — jórészt 1708—9-ből keltezett levelek között — az eredeti kérdőívet, amelyet Des Alleurs nyújtott át Rákóczinak és megtaláltam a fejedelem sajátkezű fogalmazványát a válaszokkal, valamint az erről készített, átstilizált másolatot. Mielőtt magát az okmányt ismertetném, néhány szót létrejöttének körülményeiről. Rákóczi 1705. február 28-ától június 18-ig Egerben tartózkodott, ahol igen jelentős politikai és szervező munkát fejtett ki. Ide érkezett meg hosszú és körülményes utazás után 1705. március 11-én a 62 éves Des Alleurs márki, akinek az instrukciója 1704. április elsején kelt. Ebben az instrukcióban a francia Külügyminisztérium többek között a következőket írja : „Azok a mozgalmak, amelyek jelenleg felkavarják a magyar királyságot, olyan nagy diverziót okozhatnak a császári erőknek és az elégedetlenek sikerei olyan jelentősek, amióta Rákóczi fejedelem parancsnoksága alatt fegyvert fogtak, hogy a király helyesnek ítélte megengedni e fejedelem kérésére hadserege egyik főtisztjének az elküldését, aki jó tanácsokkal tud szolgálni, biztosítani tudja a magyarokat őfelsége támogatásáról és lebonyolítja a pénzbeli segítséget, amit továbbra is el akar juttatni nekik, hogy képesekké tegye őket hazájuk szabadságának visszaszerzésére és azoknak a régi kiváltságoknak a helyreállítására, amelyek megsemmisültek, amióta ez az egykor oly híres nemzet az ausztriai ház jármát nyögi".4 Des Alleurs — tudjuk — nem felelt meg sem a francia külpolitikai tényezők várakozásának, sem a magyarok reményeinek. Egerbe érkezésekor azonban mindez még nem volt nyilvánvaló, s Rákóczi nagyon fontosnak tartotta, hogy tájékoztassa őt a dolgok állásáról, és feleljen a titkos kihallgatáson átadott kérdőívre. A válasz több szempontból is rendkívül érdekes. Egyrészt azt bizonyítja, hogy Rákóczi 1705 elején világosan látta a különböző társadalmi osztályok és rétegek állásfoglalását a szabadságharc kérdésében s kétségtelen az is, hogy nem voltak illúziói a főurakat és a papságot illetően. A fejedelem a szabadságharc folytatásában főleg a kisnemességre, a vitézi rendre, a népre kívánt támaszkodni, emellett elengedhetetlennek tartotta a külföldi segítséget . Esze Tamás már említett tanulmányából tudjuk, hogy ebben az időben milyen sokat foglalkozott Rákóczi a hadsereg regularizálásának kérdéseivel. Ennek a visszhangját megtaláljuk válaszaiban is, amikor a fejedelem a rá jellemző nagy őszinteséggel feltárja a regularizálás nehézségeit. A válaszok után írt összefoglaló erősen emlékeztet az Emlékiratok hasonló megállapításaira, s talán egy újabb bizonyíték arra, hogy e mű szerzője maga a fejedelem. Nagyon értékes ez a dokumentum abból a szempontból is, hogy összefoglaló képet ad a hadsereg létszámáról, felszereléséről, a rendelkezésre álló, anyagi erőforrásokról. Végül tájékoztat Rákóczi terveiről. Esze Tamás tanulmányában elmondja, hogy a fejedelem Egerben dolgozta ki a dunántúli hadjárat tervét és ismerteti azokat a körülményeket is, amelyek e terv feladására vezettek. A francia megbízottnak adott válaszokból az derül ki, hogy Rákóczi márciusban elsősorban a felvidéki hadjáratra és Pozsony elfoglalására gondolt, Károlyi dunántúli működését elterelő hadműveletnek tartotta. Meg kellene alaposabban vizsgálni, mi indította e terv megmásítására. De mindezekről a kérdésekről beszéljen maga a dokumentum. Rákóczi a válaszokat franciául írta. A nyelvet jól ismerte, de még nagyon sok hibát 1 Correspondance politique, Hongrie, 10. kötet, fol. 35.
