Századok – 1956

TANULMÁNYOK - A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kongresszusának anyagából — A. M. Pankratova akadémikus felszólalása 204

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁSTJA XX. KONGRESSZUSÁNAK ANYAGÁBÓL 206 vezesse ezt a harcot, és biztosítsa a szocializmus győzelmét országunkban, A szovjet társadalom történetével foglalkozó könyvben konkrétan és mélyrehatóan fel kell tárni a szocializmus szovjetunióbeli felépítésének legfontosabb történeti törvényszerűségeit és sajátosságait, meg kell mutatni a szovjet rendszer győzelmének mozgatóerőit és forrásait, tudományosan és szemléletesen fel kell vázolni a kommunizmus felé való előrehaladásunk távlatait. Ez a megtisztelő feladat lángra lobbanthat ja és kell is hogy lángra lobbantsa szovjet tudósainkban az alkotó lelkesedést. Az új könyv, ha megszervezzük, hogy elmélyülten dolgozzanak rajta, nemcsak történelmi, hanem gyakorlati tanulságokat is nyújt majd kádereinknek és a nemzetközi munkásmozgalom harcosainak, akik tapasztalatainkból levonhatják a történelem dialektikájának a tanulságait. Kádereink társadalomtudományi téren való eszmei fejlődésének döntő • feltétele, hogy tudósaink mélyrehatóan és alkotó módon elsajátítsák a marxistaleninista elméletet. Lenin már a párt ideológiai alapjait lerakó „Mi a teendő?" című művében elítélte azokat, akik nem értették meg, hogy konkrétan kell tanulmányozni a történelmet, hogy fel keh tárni a történelem törvényszerűségeit. „. . . Néha olyan emberek nevezik magukat marxistáknak, akik a történelmet a szó szoros értelmében »Ilovajszkij módján«* szemlélik." (Lenin Művei. 5. köt. 367. 1.) Halaszthatatlan feladat, hogy igazán tudományos színvonalra emeljük nagy Kommunista Pártunk történetének tanulmányozását. Ezen a téren különösen erősen mutatkozik meg a személyi kultusznak a haladó tudományt gátló hatása. Aggasztó, hogy a párttörténet területén komoly tudományos munka úgyszólván nem is folyik, hogy nem jelenik meg a párttörténeti folyóirat, amely a háború előtt megjelent, s hogy nincsen tudományos központja a párttörténet tanulmányozásának. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Történettudományi Intézete sem foglalkozik a párttörténeti problémák kidolgozásával. Lenin elméleti hagyatékának a kiadása terén sem teljesen kielégítő a helyzet. Sok fontos lenini dokumentum nincs még kiadva. Lenin néhány cikke és levele, amely műveinek második és harmadik kiadásában, úgyszintén a válogatott kiadásokban megjelent, a negyedik kiadásba valamilyen okból nem került bele. A „Füzetek az imperializmusról" és Lenin egyes más művei bibliográfiai ritkasággá váltak. Hiányosságok vannak Lenin művei új kiadásának tárgymutatójában. így aztán az oktatók és propagandisták kénytelenek Lenin műveinek egyszerre két kiadását használni. Azt hiszem, ideje, hogy a lenini művek teljes akadémiai gyűjteményének a kiadására gondoljunk. Mindmáig hiányzik Lenin részletes tudományos életrajza. Nem jelent meg Marxnak és Engelsnek, a tudományos kommunizmus megalapozóinak tudományos életrajza sem. Párttörténeti irodalmunk nem tárja fel kellőképpen Leninnek mint a bolsevik párt és a szovjet állam vezetőjének szerepét, hiányosan világítja meg Leninnek az intervenció és polgárháború időszakában kifejtett tevékenységét. Pedig a dokumentumok — figyelmes tanulmányozásuk esetén — nagyon világosan megmutatják, hogyan irányította Lenin a Központi Bizottságot és a szovjet kormányt, hogyan vezette a Munkás-Paraszt Honvédelmi Tanácsot, milyen gigászi, sokoldalú, többek között katonai tevékenységet is fejtett ki ezekben az években, biztosítva a szovjethatalom győzelmét. * Ilovajszkij történész, a forradalom előtti Oroszország hivatalos történelmi tankönyveinek szerzője, a történelmi folyamatot mellékes és véletlen körülményekkel magyarázta, s főleg a cárok és hadvezérek tevékenységével foglalkozott. — Szerk,