Századok – 1956

TANULMÁNYOK - A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. Kongresszusának anyagából — A. M. Pankratova akadémikus felszólalása 204

A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁSTJA XX. KONGRESSZUSÁNAK ANYAGÁBÓL 207 Nagyon hiányos Lenin polgárháború utáni állami és gazdasági tevékenységének megvilágítása. Vegyük például az 1922-es évet. Egyes művekből az a benyomás alakulhat ki, hogy Lenin, mivel beteg volt, egyáltalán nem foglalkozott állami kérdésekkel. Pedig a dokumentumok figyelmes tanulmányozása megmutatja, hogy a valóságban Lenin, betegsége ellenére, ebben az időszakban is a békés szocialista építőmunka vezetője volt, és ő kezdeményezte a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakítását. Párttörténeti irodalmunk nagyon hiányosan tükrözi Lenin harcostársainak, a régi bolsevikoknak a tevékenységét. A régi bolsevikok visszaemlékezései sok-sok konkrét és fontos részlettel, a kor ízével és az eleven élet levegőjével telíthetnék száraz és konkrét tényekben szűkölködő párttörténeti irodalmunkat. Nem kellene-e felhasználni a régi párttörténészek hasznos tapasztalatait, természetesen megfelelő átdolgozással? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom küszöbönálló 40. évfordulójával kapcsolatban ez teljes mértékben időszerű lenne. Egyes történészek szépítgetik, károsan leegyszerűsítik, egyoldalúan, sennélfogva nem híven világítják meg a történeti eseményeket. Pártunk útját nehézségek nélküli, akadálytalan diadalmenetnek tüntetik fel. Pedig pártunk, mint Lenin írta, nem egyszer az életből, a gyakorlatból okult. A Központi Bizottságnak a VIII. pártkongresszus elé terjesztett beszámolójában Lenin ezt mondta : „Állandóan tapogatózva kellett előre haladnunk . . . Olyan dologba vágtuk a fejszénket, amilyenre ilyen méretekben a világon senki sem vállalkozott" (Lenin Művei, 29. köt. 146. 1.). Sajnos, történészeink nem mindig veszik figyelembe ezt a lenini tételt. Hruscsov elvtárs beszámolójában bátran feltárta gazdasági, állami és párt munkánk hiányosságait . A párt erélyesen síkraszáll a jelenlegi helyzet szépítgetésére irányuló kísérletek ellen, egyes történészeink azonban mégsem szánják rá magukat, hogy a párt múltbeli tevékenységében is megemlítsék a nehézségeket és a hibákat. Az első orosz forradalom 50. évfordulója alkalmából megjelent brosúrák között számos olyan akad, amely egyáltalán nem mutatja meg sem a cárizmus elleni közös demokratikus front megteremtéséért folytatott küzdelemben a párt előtt felmerült nehézségeket, sem a párton belüli harcot, sem pedig az egyes szervezetek történetét, különösen ha azok élén egyesült bizottságok álltak. Lenin erélyesen tiltakozott a tények önkényes kezelése, összefüggésükből való kiragadása ellen. Azt írta, hogy pontos és vitathatatlan tényekből kell a következtetések alapját megteremteni, megkövetelte, hogy ne egyes tényeket ragadjanak ki, hanem a tények összességét vegyék figyelembe, nehogy az a gyanú merüljön fel, „hogy a tények önkényesen vannak kiválasztva, illetve összeválogatva, hogy a maguk egészében vett történelmi jelenségek objektív kapcsolata és kölcsönös függősége helyett »szubjektív« kotyvalékot tálalnak elénk" (Lenin Művei, 23. köt. 296. 1.). Egyes történészek azonban hibás tételeket hangoztatnak, és e tételek alátámasztása érdekében egész művekkel is képesek önkényesen bánni. A régi bolsevik Vasziljev-Juzsin „Az első orosz forradalom tüzében" című, először 1927-ben megjelent könyvének új kiadásakor egész oldalakat kihagytak, mert azok a Moszkvai Bizottságnak a rosztovi ezred felkelésével kapcsolatban elkövetett hibáiról szóltak. Igen nagy megelégedést keltett a Központi Bizottság N. Sz. Hruscsov elvtárs által előterjesztett beszámolójának az az útmutatása, mely szerint alaposan tanulmányozni kell a konkrét tényeket, a valósághoz hű, lakkozás