Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
A KÖZTÁRSASÁG MEGTEREMTÉSE MAGYARORSZÁGON (1946) 201 pártot képviselő Sulyok Dezső, Vásáry István és Pfeiffer Zoltán felléptek az ellen, hogy a köztársaságellenes cselekmények ügyében a népbíróság ítélkezzék, továbbá az ellen, hogy ilyen bűncselekményekre a legsúlyosabb esetekben halálos ítéletet is kiszabhassanak. Az áthidalhatatlan nézeteltérések miatt ekkor egy időre meg is szakadtak a pártközi tárgyalások, tekintve, hogy a demokratikus erők ezekben a döntő kérdésekben nem voltak hajlandók engedni. Nem tekinthető véletlennek, hogy bár a törvényjavaslatot már február 7-én benyújtották a parlamentbe, tárgyalására csak március 12-én és kihirdetésére március 23-án került sor, tehát akkor, amikor a Baloldali Blokk által képviselt demokratikus összefogás már súlyos vereséget mért a jobboldali erőkre. A baloldal előretörésének eredményeképpen a köztársaságvédelmi törvényjavaslaton a nemzetgyűlés alkotmányjogi és közjogi bizottsága olyan módosításokat eszközölt, amelyek az eredetileg benyújtott változathoz képest javították a törvényt. A leglényegesebb módosítás az volt, hogy a bizottság az első paragrafusból törölte a jogellenesség kritériumának külön kiemelését a köztársaság megdöntésére irányuló cselekménynél85 — ami az első változatban megvolt —, abból kiindulva, hogy ,,a köztársaság megdöntésére irányuló minden mozgalom vagy cselekmény szükségképpen jogellenes és ezért felesleges tautológia lett volna az elkövetési mód jogellenességére való utalás"8 6 A törvényjavaslat kommunista előadója felhívta a nemzetgyűlés és az egész dolgozó nép figyelmét arra, hogy ugyanakkor, amikor a törvény jelentőségét nem szabad lebecsülni, mert „kétségtelenül erős bástyája lesz a magyar demokrácia várának", „hiba volna feltételezni azt, hogy önmagában véve ez a törvény már megvédi a magyar demokráciát". A kommunista szónok rámutatott arra, hogy a reakció ellen kíméletlen harcra van szükség politikai és gazdasági síkon egyaránt.8 7 Ebben a harcban a Kommunista Párt vezette haladó erők a továbbiakban ezt a törvényt is felhasználták fegyverül a volt uralkodó osztályoknak a népi demokratikus rendszer megsemmisítésére törő képviselői ellen. A köztársaság kikiáltása és a köztársaságvédelmi törvény elfogadása ismét megmutatta a munkásosztály, a dolgozó tömegek s az őket vezető Kommunista Párt erejét, megmutatta, hogy ebben az országban végső fokon nem történhet más, mint amit a haladás erői akarnak. A köztársaság kikiáltása a február-márciusi nagy harcok küszöbén, mint az első komoly győzelem, fokozta a néptömegek önbizalmát, elszántságát, lendületet adott a további, nehezebb küzdelmekhez. A haladás erői ezt a győzelmet a következő, még nagyobb győzelmek kiindulópontjának tekintették. Amint az MKP január 27-i pécsi konferenciáján leszögezték: „A magyar köztársaság kikiáltása komöly győzelme a magyar demokrácia baloldalának és azt akarjuk, hogy ez a nap hadüzenet legyen a reakciónak."88 A köztársasági törvény alapján alkották meg később 1946 májusában az emberi alapjogok hatályosabb védelméről szóló, 1946. X. törvénycikket, 85 Lásd „A nemzetgyűlés alkotmányjogi és közjogi bizottságának jelentése a demokratikus állami rendszer és a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat tárgyában." Irományok, I. k. 101. 1. 86 Az 1945 —49-es nemzetgyűlés naplója. I. k. 709. 1. 87 Uo. 711. 1. 88 Új Dunántúl, 1946. jan. 29.
