Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
190 L. GÁL ÉVA A szociáldemokrata propaganda hallgatott arról, hogy ez a köztársaság polgári köztársaság volt, nem mutatott rá ennek az 1918-as köztársaságnak korlátaira, lényeges hibáira, hanem ellenkezőleg : a népi demokratikus fejlődés útján megindult magyar nép elé követendő például állította azt a köztársaságot, amelyben a burzsoázia és az azt kiszolgáló jobbodali szociáldemokraták a kezükben levő hatalmat nem a polgári demokratikus forradalom következetes végigvitelére s még kevésbé továbbfejlesztésére igyekeztek felhasználni, hanem a forradalom leszerelésére, a munkás- és paraszttömegek kisemmizésére, az annyira óhajtott „rend" helyreállítására. Természetesen nem véletlen, hogy a jobboldali szociáldemokraták ezt tekintették példaképüknek : a felszabadulás után éppen azt szerették volna megvalósítani, ami 1918—1919-ben nem sikerült : a forradalom továbbfejlődésének megakadályozását, a kommunista párt visszaszorítását. Ez azonban, a történelem tanúsága szerint, 1945 után még kevésbé sikerülhetett nekik. Egyes jobboldali szociáldemokraták az 1918-as polgári forradalom „eszményeihez" való hűség demonstrálása érdekében azt követelték a Szociáldemokrata Párt vezetőségétől, hogy a párt állítson saját jelöltet a köztársasági elnökségre, mégpedig az 1918-as polgári forradalom egyik vezető alakját, Károlyi Mihályt. A Szociáldemokrata Párt legszélső jobbszárnyához tartozó Peyer Károly a szociáldemokrata parlamenti frakció ülésén elárulta, milyen célokra akarták ezt a jelölést felhasználni. Peyer a következőket 'mondotta : „. . . Nagyon örül annak, hogy a képviselők kifogásolják, hogy az SzDP-nek nincs jelöltje. . . Nagy hiba volna, ha az SzDP, amely magát tekinti az októberi forradalom utódjának, nem állítana jelöltet. Lehet, hogy ez csak tüntetés lenne október mellett, de lehet, hogy ennél több. . ,"4 9 Nem kell sok találékonyság annak megfejtéséhez, hogy mire gondolt Peyer, amikor „a viszonyok gyors változásában" reménykedett és október melletti tüntetésre, sőt „ennél többre« hívta fel a szociáldemokrata pártot. A még külföldön tartózkodó, idős Károlyi Mihály jelölése természetesen irreális követelés volt, és a Szociáldemokrata Párt vezetősége nem is tette magáévá. Peyeréknelc ez esetben nem sikerült megzavarniok a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt közötti megállapodást és együttműködést. * A Kommunista Párt idejében felhívta a néptömegek figyelmét arra, hogy a köztársaság törvénybeiktatásának ellenségei is vannak. Rákosi Mátyás már újévi nyilatkozatában megállapította, hogy a Kisgazdapárton belül aknamunka folyik a köztársaság ellen.5 0 A Szabad Népben a többi fontos kérdés mellett a köztársaságért folyó küzdelem egész időszakában nem került le napirendről az államforma rendezésének és az litjában álló akadályoknak kérdése. A párt a dolgozó tömegek nevében értésére adta mindazoknak, akiket illetett, hogy a demokratikus erők eltökélt szándéka — minden ellenállás, halogatás ellenére — a legközelebbi jövőben keresztül vinni a köztársaság törvénybeiktatását. A Magyar Kommunista Párt 1946. január 5-én összeült nagybudapesti pártértekezlete is foglalkozott a köztársaság kérdésével : Révai József a pártértekezleten tartott beszédében a leghatározottabban 49 Jegyzőkönvv a SzDP parlamenti frakciójának 1946. jan. 24.-i üléséről. MMI Archívum. A —XVTEI —00620/1945 — 46/1. 60 Lásd Szabad Nép. 1946. jan. 1.
