Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
A KÖZTÁRSASÁG MEGTEREMTÉSE MAGYARORSZÁGON <I946> 189 sem vették fel programjukba a demokratikus átalakulás megvalósítását s ezen belül természetesen a köztársaság megteremtését sem. Az egyetlen párt, amely a demokratikus forradalom feladatait és ennek részeként a köztársaság kivívását hirdetni merte, a kommunisták pártja volt. A szociáldemokrácia elméleti és politikai következetlenségére, a marxizmustól és a szocializmus ügyétől való eltávolodására jellemző egyes szociáldemokrata vezetők állásfoglalása a második világháború alatt a Habsburgmonarchia visszaállításának kérdésében. Ismeretes, hogy a német fasizmus elleni nemzeti összefogásban a második világháború utolsó éveiben a magyarországi legitimisták egyes képviselői is résztvettek : egyes szociáldemokrata vezetők azonban ebben az ,,összefogásban" odáig mentek el, hogy elfogadták Habsburg Ottó trónraültetésének perspektíváját. Egy ausztriai Habsburgpárti kiadvány szerint a magyarországi „ellenállási mozgalom" egy összejövetelén, 1944. március 11-én Pécsett a Szociáldemokrata Párt megbízottja azt mondotta, hogy Magyarországon kívánatos a Habsburg-monarchia visszaállítása, s kijelentette, hogy erről már a legitimista vezérekkel is tárgyalt. „A monarchikus államforma — mondotta — jól összeegyeztethető a szociáldemokráciával, ezt mindenekelőtt a skandináv országok bizonyítják."47 Ez az álláspont persze sohasem vált a Szociáldemokrata Párt hivatalos álláspontjává, már csak azért sem, mert a párt tömegei soha el nem fogadták volna. Amikor a felszabadulás után, 1945 végén a Szociáldemokrata Párt a Kommunista Párttal teljes egyetértésben állást foglalt a köztársaság mellett, e köztársaság jellegének és feladatainak megítélésében már távolról sem volt olyan teljes egyetértés a kommunista állásponttal. A szociáldemokrácia nem tette magáévá a népi demokratikus fejlődés perspektíváját, hanem valamiféle polgári demokratikus fejlődésre számított. Ezért a polgári demokratikus forradalom feladatainak megoldását nem abból a szempontból vizsgálta, hogy azok mennyiben készítik elő a szocialista átalakulásra való áttérést, hanem csak önmagukban, ebből a történelmi összefüggésből kiszakítva. Ebből következett, hogy a jobboldali szociáldemokraták az újonnan megteremtendő köztársaságot egész egyszerűen burzsoá tartalommal akarták megtölteni, s nem a népi demokratikus fejlődésért folytatandó harc eszközének tekintették. Ennek az álláspontnak megnyilvánulása volt az oktobrizmus hirdetése, az 1918-as polgári forradalom eszméinek öntudatos vállalása, ami nemcsak a jobboldali szociáldemokratáknál, hanem a Szociáldemokrata Párt egész vezetőségénél a köztársaság törvénybeiktatásának előkészítése idején különösen erősen jelentkezett. Jellemző példája ennek az oktobrista propagandának a „Szocializmus" című folyóiratban, a SzDP elméleti folyóiratában a köztársaság kikiáltásának „tiszteletére" megjelent cikk (Faragó László: Három magyar köztársaság). A cikkíró itt 1849-et, 1918-at és 1946-ot hasonlítja össze egymással ; az összehasonlítás, a szociáldemokrata nézet szerint, mindenben az 1918-as köztársaság javára üt ki. Faragó többek közt azt állítja, hogy mindkét előző köztársaság, az 1849-es és az 1918-as, szellemiekben és erkölcsiekben felette állt a mi köztársaságunknak.4 8 Hasonlóképpen az 1918-as polgári köztársaság örökösének tűntette fel az új köztársaságot a Népszava 1946. február elsejei ünnepi számának vezércikke és a Népszavában megjelent több más cikk. 47 Otto von Habsburg, 14-15. 1. 48 Szocializmus, 1946. 3-4. sz. 133. 1.
