Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
188 L^ÁL ÉVA m Engelsnek már 1891-ben figyelmeztetnie kellett a német szociáldemokráciát — amelyben elsőnek kezdődött meg az opportunizmus elhatalmasodásának folyamata —, hogy a szociáldemokrácia nem feledkezhet meg a köztársaság követeléséről. Engels előre látta, hogy lehetségesek olyan helyzetek, amikor a proletariátusnak kell megvalósítania olyan demokratikus Vívmányokat, amelyek nem sorolhatók szűkebb értelemben vett osztályfeladataik közé (ide tartozik a köztársaság kivívása is). A német szociáldemokrácia erfurti programtervezetének bírálatában Engels azt írta, hogy a demokratikus köztársaság követelésének „kifelejtése" a programból mindenképpen opportunizmus és „annyit jelent, hogy leszedik a fügefalevelet az abszolutizmusról és saját testükkel takarják el meztelenségét".4 5 A német szociáldemokráciában jelentkező opportunizmus tehát többek között éppen a köztársaság követeléséről való lemondásban nyilvánult meg. Az 1905—1907-es orosz forradalom idején a nemzetközi opportunizmus — amelynek a mensevikek csupán oroszországi osztagát képezték — a gyakorlatban mutatta meg, hogyan foglal állást a munkásosztálynak a polgári demokratikus forradalomban betöltendő feladataihoz — és ezen keresztül a szocialista forradalomhoz. 1905-ben kiderült, hogy az opportunisták még a cári önkényuralommal szemben sem állították fel a köztársaság követelését. A szociáldemokrácia az Osztrák-Magyar Monarchiában sem tűzte ki célul a monarchia megszüntetését és a köztársaság megteremtését, sőt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az 1905-ben kialakult forradalmi helyzetben, ahelyett hogy harcba vezette volna a tömegeket az Osztrák-Magyar Monarchia rothadt gazdasági és politikai rendszere ellen, egyenesen a Habsburgdinasztia támogatójául szegődött. Lenin 1908-ban felhívta a figyelmet arra az aggasztó jelenségre, hogy az európai szociáldemokrácián belül kezdik nyíltan megtagadni a köztársasági eszmét. „A köztársasági hagyomány erősen meggyengült Európa szocialistái körében. . . A köztársasági propaganda gyengülése gyakran nem a proletariátus teljes győzelmére való törekvés elevenségét jelenti, hanem általában a proletariátus forradalmi feladatai felismerésének gyengeségét"4 6 — írta Lenin, ismételten rámutatva arra az összefüggésre, hogy a demokratikus feladatok elhanyagolása vagy megtagadása szükségképpen a szocialista forradalom megtagadásához vezet. A köztársasághoz való viszonyukat szemléltetően demonstrálták a jobboldali szociáldemokraták az 1918-as magyar és német polgári demokratikus forradalomban. Közismert, hogy a forradalom legelső hullámain hatalomrajutott szociáldemokrácia mindkét országban eredetileg a monarchia fenntartására rendezkedett be (méghozzá Vilmos császár, illetve a Habsburgok gyűlölt monarchiájáról volt szó!), s csak a tömegek ellenállhatatlan nyomására kényszerült kikiáltani a polgári demokratikus köztársaságot. A jobboldali szociáldemokrácia itt is bebizonyította, hogy a „tiszta demokráciáról" való minden szavalása ellenére még a polgári parlamentáris köztársaságot is „veszélyesnek" tartja, ha az népforradalomban születik meg és a tömegek forradalmi aktivitásának ad teret. A magyarországi jobboldali szociáldemokraták, korábbi „hagyományaikhoz" híven, a Tanácsköztársaság leverését követő ellenforradalmi korszakban 45 Engels: Az erfurti programtervezet bírálatához. Bpest, 1954. 20. 1. 46 Lenin Művei 13. k. 435. 1.
