Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
A KÖZTÁRSASÁG MEGTEREMTÉSE MAGYARORSZÁGON (1946) 185 legkevésbé sem gátolta abban, hogy ugyanakkor teljes erővel támogassa Horthyt és rendszerét. A klerikális reakció a felszabadulás után — a Vatikán irányvonalának megfelelően — egyáltalán nem tett le a Habsburg-restaurációs tervekről. A legitimizmus képviselete most már teljes egészében a klerikális reakció kezébe ment át, minthogy a legitimizmus, mint politikai irányzat, többé a politikai életben szóhoz nem juthatott. Közvetlenül a felszabadulás után azonban a klerikális reakció ezen a téren még nem fejtett ki aktivitást, mivel bizonytalan volt a nemzetközi helyzet megítélésében. 1945 végén, amikor az államforma kérdése Magyarországon napirendre került, a klerikális reakció elérkezettnek látta az időt arra, hogy ezen a téren is működésbe lépjen. Mindszenty ^tekkor már felvette a kapcsolatot Habsburg Ottóval, 1945 decemberében pedig Mindszenty (bíborosi kinevezésének átvétele alkalmával) személyesen tárgyalt a pápával.3 5 Igen valószínű, hogy ez alkalommal szóba került a magyar klerikális reakció számára akkor legaktuálisabb kérdés, az államforma, s a későbbi eseményekből arra lehet visszakövetkeztetni, hogy a Vatikántól Mindszenty bíztatást ,kapott a Habsburg-restauráció kilátásaival kapcsolatban. A klerikális reakció mindenekelőtt a sajtóban fejtett ki propagandát a köztársaság megteremtése ellen. Nem sokkal azután, hogy a parlamentben elhangzott a köztársaság követelése, az Új Ember egy cikkében kifejti, hogy a demokrácia nem ellentétes a monarchiával, hogy minden államforma lehet demokratikus.3 6 A köztársaságellenes progagandára a katolikus egyház felhasználta a „szent jobb" kultuszát. Mindszenty szilveszterkor egészen egyértelmű köztársaságellenes beszédet tartott a „szent jobb" hazahozatalával kapcsolatban.3 7 Az Ár pádházi Margit szenttéavatásának évfordulóján rendezett ünnepségeket a klerikális reakció ugyancsak nagyarányú királypárti és népi demokrácia-ellenes propagandára használta fel. Mindszenty január 20-án a domonkosok templomában politikai szónoklattal felérő „szentbeszédet" tartott; hosszasan ecsetelte a tatárjárás borzalmait, amelyeket a felszabadulás utáni helyzettel állított párhuzamba, majd pedig kijelentette, hogy akkor a magyar nép a „koronás király" felé fordult, és ez volt az egyetlen helyes út, hiszen ,,az országot a koronás, felkent király építette újjá".3 8 Ezután a gyengébbek kedvéért még levonta a tanulságot : „Ne várjátok, hogy most idő és idő között párhuzamot vonjak. Könnyű volna, nem is riadnék vissza tőle. Ám elég a párhuzamot csak érezni és rámutatni arra, hogy amik régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg. . ,"3 9 Ebből érthetett, aki érteni akart, s azt is megérthette, hogy Árpádházi Margit szenttéavatásának feltűnően nagyarányú megünneplése nem véletlenül esett egybe a köztársaság megteremtése körüli küzdelmek időpontjával. Ez a köz társaságellenes propaganda, mint az idézett példákból is látszik, bár egyértelműbb volt, mint a jobboldali kisgazdapárti politikusoké, mégsem foglalt állást teljesen nyíltan és határozottan a köztársaság ellen. 35 Magvar Kurír, 1945. dec. 17. 3S Új Ember, 1945. dec. 16. 37 A Szív, 1946. jan. 19. 38 Népszava, 1946. jan. 22. 39 Magyar Kurír, 1946. jan. 21.
