Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
186 L. GÁL ÉVA Egészen nyíltan és kereken a klerikális reakció sem állhatott ki az ország néptömegei elé azzal, hogy „ellensége vagyok a köztársaságnak", mert ezzel jelentős rétegeket eltaszított volna magától. Annál energikusabban és egyértelműbben lépett fel a köztársaság megteremtése ellen a politikai élet kulisszái mögött. Amint a köztársaság közeli törvénybeiktatásának perspektívája határozottabb formát öltött, Mindszenty hercegprímás megindította ellene akcióját. Mindszenty december 31-én figyelmeztető levelet intézett az akkori kisgazdapárti miniszterelnökhöz, Tildy Zoltánhoz. Ebben többek között azt írta : ,,Ugy értesülök, hogy a nemzetgyűlés a közeljövőben napirendre szándékozik tűzni az alkotmányreformokat, köztük a köztársaság behozatalát, az ezeréves magyar királyság megszüntetésének tervét. Ha ez a hír megfelel a valóságnak..., a magyar prímások több mint 900 éven át állandóan gyakorolt közjogi tisztéből folyóan óvást emelek eme tervek ellen." Mindszenty, a magyar klerikális reakció feje nem átallotta, hogy erre a feudális jellegű, a középkorból fennmaradt „közjogi tisztére" hivatkozva próbáljon beavatkozni népi demokráciánk politikai, állami ügyeibe. A hercegprímás Varga Bélához, a kisgazdapárti vezető pap-politikushoz is levelet intézett, s ebben felszólította, hogy mint a Nemzeti Főtanács tagja és mint képviselő, lépjen fel a köztársaság megteremtése ellen : ,,Nagyságod sohasem kötelezte el magát a köztársaságnak, ellenben a király őfelségétől (?) fogadott el megbízást. Ehhez képest Nagyságod csak a királyság oldalán állhat és pedig a dolog természete szerint nyílt kiállással, a másik gondolat időszerűségének hirdetésével és az ezt valló tábor határozott támogatásával". Mikor Varga Béla a politikai célszerűségre hivatkozva ezt elhárítja magától, Mindszenty elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy nyílt kiállást sehol sem látott. Ebben a levélváltásban megmutatkoztak bizonyos taktikai különbségek a klerikális reakció és a kisgazdapárti reakció között a magyar népi demokrácia ellen vívott közös harcukban. Míg a Kisgazdapárt jobboldali vezetői, a magyar és a nemzetközi helyzet reálisabb számbavételével óvakodtak attól, hogy ebben a — számukra nem is a legdöntőbb — kérdésben a nyilvánosság előtt is exponálják magukat és kenyértörésre vigyék a dolgot, addig a klerikális reakció elvakult haladásellenességében, Habsburg-imádatában, a reális helyzet teljesen figyelmenkívülhagyásával nyílt fellépést követelt. Hogy azonban az elvi kérdésekben nagy különbségek nem voltak közöttük, azt alátámasztja Nagy Ferenc vólt titkárának, Kapocs Ferencnek az összeesküvők perében tett vallomása : ,,Bár Nagy Ferenc Mindszenty hercegprímással személy szerint nem volt megelégedve, mert ennek egyértelmű kijelentéseit apolitikusnak tartotta, amit nehezen tudott összeegyeztetni a Kisgazdapárt kétvonalas politikájával, de annak tekintélyére és politikájára mindig támaszkodott és maga is helyesnek tartotta. . ."4 0 Az együttműködés tehát a kisgazdapárti és a klerikális reakció között végig megvolt, még ha időnként ilyen és ehhez hasonló kérdésekben voltak is közöttük kisebb-nagyobb taktikai nézeteltérések. Mindszenty levelei nem érték el céljukat, de a klerikális reakció az utolsó percig próbálkozott különböző akciókkal a köztársaság megakadályozására. A köztársaság körüli harcnak inkább komikus epizódjai közé tartoznak a Keresztény Női Tábornak és vezetőjének, Schlachta Margitnak harcias köztársaságellenes fellépései. Január folyamán ez a szervezet játszotta a köztár-40 Fehérkönyv, 86. 1.
