Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
184 l. gál éva megváltoztatása most nem időszerű, mert sürgetőbb kérdések is vannak, 2. a békekötés előtt, amíg megszálló csapatok vannak az országban, nem lehet ilyen fontos kérdésben dönteni, mert nincs biztosítva a „szabad akaratnyilvánítás" lehetősége (azaz magyarul : az ellenforradalom nem léphet fel nyílt, fegyveres erőszakkal a régi rendszer visszaállítása érdekében), 3. a jelenlegi nemzetgyűlés nem jogosult a kérdés eldöntésére, mert a pártok választási programjukban nem kérték ki a választók véleményét az államforma kérdéséről. Ez az érv formális jogi szempontból sem állta meg a helyét, mert a nemzetgyűlés 1945 decemberi ülésszakán az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről hozott törvény, az 1945. XI. tc. kimondta, hogy ,,a nemzetgyűlés állapítja meg Magyarország alkotmányát és államformáját" ; a nemzetgyűlést tehát a törvény is feljogosította az államforma kérdésének rendezésére ; 4. az államformáról csak népszavazással lehet dönteni. Ezzel a hamis érvvel az volt a céljuk, hogy ha mégsem lehet kitérni a kérdés megoldása elől, legalább minél jobban elhúzzák, egészen az általuk annyira várt békeszerződésig — amelytől a kapitalista restauráció lehetőségét remélték —, hogy aztán a maguk szája íze szerint rendezhessék az államforma ügyét. A Kisgazdapárt jobboldali elemei a nyilvánosság előtt és még saját pártjukon belül sem léphettek fel nyíltan a köztársaság ellen és a Habsburgrestauráció mellett, s ezért ilyen érvek hangoztatásával próbálták meggyőzni a befolyásuk alatt álló tömegeket arról, hogy a köztársaságot nem szükséges a nemzetgyűlés legközelebbi ülésszakán törvénybe iktatni. Sulyok Dezső, a vezető kisgazdapárti jobboldali politikus beismeri, hogy amikor a kérdés felvetődött, a pártban erélyesen fellépett a törvény- i javaslat ellen és ebben támogatta őt Vásáry, Fillér, Némethy, Nagy Vince és még több jobboldali képviselő.3 2 Hasonlóképpen állást foglalt Sulyok a köztársaság létrehozása ellen a Kisgazdapárt pápai szervezetében tartott gyűlésen, 1946. január 1-én, amikor is kijelentette, hogy az államforma kérdését nem tartja időszerűnek.3 3 Ugyanezt az álláspontot tükrözte a Kisgazdapárt január 4-i pápai járási értekezletének határozata, amely, képmutatóan a népre hivatkozva, „elítélte azokat a törekvéseket, amelyek az államforma kérdésének felvetésével a magyar nép egységét meg akarják bontani".3 4 Valószínűleg más kisgazdapárti szervezetekben is, ahol a jobboldali befolyás volt túlsúlyban, sor került hasonló megnyilvánulásokra. * Míg a kisgazdapárti jobboldali politikusok (s hozzájuk számítható a Nemzeti Parasztpártnak Kovács Imre által vezetett jobboldala is) saját pártjuk tömegeire való tekintettel, továbbá az ország politikai életében kormányzó pártként elfoglalt helyzetükre való tekintettel nyíltan és hivatalosan nem foglalhattak állást a köztársaság ellen, addig a klerikális reakciót nem kötötték ilyen meggondolások. A klerikális reakció mindig és mindenütt ellensége volt a köztársaságnak és a kapitalizmus korszakában is a monarchiát, a feudalizmus maradványát támogatta. Magyaroszágon az ellenforradalom időszakában a katolikus magas klérus volt a Habsburg-restaurációs törekvések fő képviselője, bár ez a 33 D. Sulyok: Zwei Nächte ohne Tag. Zürich, 1948. S. 55. 33 Pápai Független Kisgazda, 1946. jan. 5. 34 Pápai Független Kisgazda, 1946. jan. 12.
