Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
180 L. GÁL ÉVA pártok, a jobboldali szociáldemokraták, akik jobban értettek a tömegek félrevezetéséhez, demokratikus mezben tudtak fellépni és rendelkeztek még tömegbefolyással, nem úgy, mint a levitézlett legitimista, Habsburg-párti politikusok. A Habsburg-tervet tehát a második világháború után félretették, de nem lehet azt mondani, hogy teljesen elejtették. A háttérbe szorulva, tartalékképpen, de azért továbbra is megmaradt az egyik variációnak arra az imperialisták által annyira óhajtott esetre, ha a népi demokratikus országokat, köztük Magyarországot sikerült volna visszavinni az imperializmus táborába. Mutatta ezt az, hogy Habsburg Ottó továbbra is — bár mérsékelt módon — támogatásban részesült hivatalos nyugati, főként amerikai körök részéről. A háború befejezése után Habsburg Ottó és köre meglehetősen élénk tevékenységbe kezdett. 1945 második felében és 1946 elején az amerikai, angol és francia megszálló hatóságok hallgatólagos támogatásával Habsburg Ottó és fivérei utazásokat tettek Ausztriába, Bajorországba, tárgyalásokat folytattak különböző nemzetiségű legitimistákkal, fennen hirdették : itt az ideje, hogy újra elfoglalják a trónt.1 5 A magyarországi klerikális reakció tevékenységéből is ismeretes, milyen erőteljesen szervezte a Vatikán a háború után a Habsburgok visszatérésére irányuló mozgalmat és hogyan támogatták ezt az amerikai imperialisták. A fent vázolt körülmények határozták meg a külföldi imperialisták magatartását a magyar köztársaság megteremtésével szemben. A köztársaság megteremtése nem volt ínyükre és szívesebben vették volna, ha nem kerül sor erre a lépésre. Nyíltan és nagyobb erővel azonban nem léptek fel ellene. Egyrészt nem tehették ezt a nemzetközi helyzetre, a magyar nép hangulatára és nem utolsó sorban a saját népükre való tekintettel (gondoljunk csak az amerikai nép mélyen gyökerező köztársasági érzelmeire). Másrészt pedig — s ez a döntő — az adott helyzetben az államforma kérdését nem is tartották olyan sorsdöntő kérdésnek, amelyért érdemes lett volna nagyszabású ütközetbe bocsátkozni. Bár tudatában voltak annak, hogy a köztársaság létrehozása a népi demokratikus erők helyzetét erősíti (Bulgáriáról írták, de Magyarországra is vonatkoztathatjuk ezt a megállapítást : ,,A köztársaság kikiáltása a u t omatikusan16 meg fogja erősíteni a Hazafias Front pozícióját Bulgáriában"1 7 , de ugyanakkor azt is jól tudták, hogy az államforma önmagában nem dönti el az államhatalom osztálytartalmát. És mivel a többi között még Magyarországon is olyan kitűnőnek látszó tartalékokkal rendelkeztek, mint Nagy Ferencék, a jobboldali szociáldemokraták stb., erősen bíztak abban, hogy segítségükkel a köztársasági államformában is a kapitalizmus fenntartásának útjára terelhetik Magyarországot. Ismét egy Bulgáriával kapcsolatos fejtegetésből következtethetünk arra, miért törődtek bele aránylag könnyen a köztársaság megteremtésébe. A Manchester Guardian című tekintélyes angol burzsoá lap egy cikkében, amely a bolgár köztársaság küszöbönálló kikiáltásával foglalkozik, kifejti, hogy a köztársaság létrehozása Bulgáriában elkerülhetetlen, mert a nép túlnyomó része akarja, majd pedig így 15 Lásd mindezekre : Neue Zürcher Zeitung, 1946. jan. 21. „Otto von Habsburg in Österreich?" ; Neue Zürcher Zeitung, 1946. jan. 25. „Die Habsburgerfrage" ; MTI 1945. dec. 7., 17. kiadás ; MTI 1946. jan. 19., 14. kiadás ; MTI 1946. jan. 22., 19. kiadás MTI 1946. jan. 25., 15. kiadás ; MTI 1946. jan. 28., 24. kiadás. le Kiemelés tőlem. — G. Ë. 17 The Economist, 1946. jan. 5.
