Századok – 1956

TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170

178 L. GÁL ÉVA zése a kelet-európai országok népeinek a demokratikus átalakulásért vívott küzdelmével. Természetesen az államforma .megváltoztatásának ellenségei is voltak a nemzetközi tényezők közt. Az imperialisták fő törekvése a második világháború befejezése után az volt, hogy megakadályozzák az erőviszonyok további eltolódását a haladás erőinek javára, meggátolják a világszerte kibontakozó és fellendülő demokratikus fejlődést, amelyről jól tudták, hogy elkerülhetetlenül nemcsak antifeudális és fasisztaellenes, hanem általában imperialistaellenes jelleget is ölt és előkészíti a szocialista átalakulást. A nyugati imperialista hatalmak jól tudták, hogy a háború után megtett minden egyes lépés a fejlődés, a haladás irányában — még akkor is, ha ez a lépés távolról sem szocialista jellegű, hanem egyszerűen a polgári demokratikus fejlődés legelemibb követelményeinek tesz eleget (mint például a köztársasági államforma megteremtése) — őket gyengíti és közelebb viszi a népeket teljes felszabadulásukhoz. A második világháború után, amikor a nemzetközi imperializmus a maga egészében mérhetetlenül meggyengült, az imperialista hatalmak minden eszközt igénybevettek, mindenütt a legreakciósabb erőkre támaszkodtak a haladás elleni elkeseredett küzdelmükben. Ezek közé az erők illetve eszközök közétartoztak a monarchiák is. Azokban az országokban, ahol módjuk volt rá (Olaszország, Görögország, Belgium), a nyugati hatalmak beavatkoztak a monarchia fenntartása érdekében. A népi demokratikus országokban, amelyeket a Szovjet Hadsereg szabadított fel, ezt nem tehették meg. De ez nem jelenti azt, hogy minden további nélkül belenyugodtak a monarchia eltörlésébe. Hiszen nem voltak kétségeik az iránt, hogy a köztársaság kikiáltása —• még ha nem szocialista köztársaságról volt is szó — mindenképpen a népi demokratikus rendszer helyzetét erősíti, szilárdítja meg. Magyarországon a köztársaság megteremtése ezenfelül beleütközött bizonyos imperialista körök régi tervébe : a Habsburg-monarchia visszaállításába. A. Habsburg-monarchia visszaállításának terve még közvetlenül az első világháború utáni időkre nyúlik vissza. Ismeretes, hogy a nyugati imperialista hatalmaknál még a háború vége felé felmerült az a gondolat, hogy a háború után, legyőzetése ellenére, továbbra is fenntartják a Habsburg-monarchiát, mint „védőbástyát a bolsevizmus ellen", mint a Szovjetoroszország elleni akciókra és a közép-európai népek felszabadító mozgalmának elfojtására alkalmas államalakulatot. A Monarchia népeinek az Októberi Porradalom hatására fellendülő forradalmi mozgalma azonban kereszt ülhúzta ezt a számítást : a Monarchia széthullott. A két világháború közti időszakban a Monarchia visszaállításának gondolata háttérbe szorult, mivel az „egészségügyi övezet" államai, majd a hitleri Németország a Habsburg-monarchiának szánt szerep betöltésére összehasonlíthatatlanul alkalmasabbnak látszottak. Ebben az időben Habsburg Ottón és körén, valamint a Vatikánon kívül csak jelentéktelenebb nyugati politikai körök voltak hívei ennek az elgondolásnak. A második világháború alatt a Habsburg-monarchia visszaállításának terve új értelmet kapott. A nyugati imperialista hatalmak a háború folyamán már kénytelenek voltak számolni azzal az eshetőséggel, hogy a Szovjetunió teljesen szétzúzza a hitleri Németországot és erőben, befolyásban meggyarapodva kerül ki a háborúból. Ezért már a háború alatt lázasan kezdték keresni és előkészíteni a különböző eszközöket, amelyekkel a háború befejeződése után továbbra is biztosíthatják befolyásukat a fasizmus alól felszabaduló