Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
176 L. GÁL ÉVA biztosításával, hiszen a királyság visszaállítása mindezeknek elvesztését; a régi rend visszatérését, a dolgozók politikai jogfosztottságának visszaállítását, a nagybirtokrendszer restaurálását jelentette volna. Az addigi demokratikus vívmányok megvédése annál is inkább időszerűvé vált, mivel éppen ebben az időszakban, 1945 második felében indítottak rohamot a magyarországi ellenforradalmi erők a demokratikus vívmányok visszavételére, a munkásosztálynak, a dolgozó osztályoknak a hatalomból való kiszorítására. Az időpont összefügg azzal, hogy Japán kapitulációja (1945 szeptember) és ezzel a második világháború befejeződése után világszerte aktivizálódtak a nemzetközi reakciós erők, erősödött és nyíltabbá * vált az amerikai és angol uralkodó körök szovjetellenes, antidemokratikus tevékenysége. Magyarországon a reakciós erők e mellett a külső ösztönzés mellett az 1945 őszi választási eredményekre támaszkodtak, amelyeket saját győzelmüknek könyveltek el. Mindezen felbátorodva az ellenség minden vonalon — a földreform terén, gazdasági vonalon, az államigazgatás terén — támadást indított az addigi eredmények ellen, a további előrehaladás meggátlására. Ennek a i'eakciós előretörésnek volt egyik tünete a legitimista tevékenység jelentkezése, megélénkülése. Nemcsak arról volt szó, hogy a régi legitimisták (a katolikus magas klérus, a volt arisztokrata nagybirtokosok, a Horthy-korszakban szerepet játszott különféle legitimista politikusok) újra megpróbáltak politikai tevékenységbe kezdeni, propagandát indítani a Habsburg-királyság visszaállítása érdekében ; hanem arról is. hogy a volt magyar uralkodó osztályok nagy része — olyan elemek is, akik az ellenforradalmi rendszer idején távoltartották magukat a legitimizmustól — most, a régi rendszer visszaállítására való törekvésükben ezt a megoldást — a Habsburgmonarchia visszaállítását — a „kibontakozás" egyik lehetséges útjának kezdték tekinteni. Kiderült például, hogy a kisgazdapárti összeesküvők (akik pedig nem voltak mindnyájan régi legitimisták) már kezdetben felvették a kapcsolatot Habsburg Ottó körével, amely mögött a Vatikán és az amerikai imperialisták támogatását érezték.9 Természetesen a Habsburg-monarchia visszaállítása Magyarországon az adott nemzetközi és belső helyzetben nem volt reális veszély. De a demokratikus erők mégsem mehettek el szó nélkül a legitimista tevékenység jelentkezése mellett. Révai József a nemzetgyűlés 1945. december 4-i ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel: ,,. . . Újra vannak.legitimistáink, újra vannak Ottóhíveink. . . Azt mondtam, hogy nevetséges ez a mozgalom, ha szabad így hívnom. Nem hiszem, hogy a magyar munkásság vagy parasztság zöme, vagy akár csak kis része is kapható volna arra, hogy támogasson egy Habsburg-restaurációs mozgalmat, de mégis van ez és nem véletlen, hogy azok az urak, akik alig várják Otótt vissza. . . , elérkezettnek látják az időt ennek a nevetséges tervnek és gondolatnak a felvetésére . . . Bármennyire nem nagyítom fel ezt aViozgalmat és bármennyire'inkább illik nevető szemmel nézni rá, mint tragikusan venni, az a tény, hogy felbukkant és mer szót ejteni a magyar közéletben, igenis szükségessé teszi, hogy mi kommunisták is . . . megmondjuk nézetünket az államforma kérdésében."1 0 9 Lásd „Fehérkönyv. A magyar köztársaság ós demokrácia elleni összeesküvés okmányai". Bpest, 1947." 17., 66., 67., 74. 1. 10 Az 1945. évi november hó 29-re összehívott nemzetgyűlés naplója. Hiteles kiadás. Első kötet, Bpest, 1946. 128. 1.
