Századok – 1956
TANULMÁNYOK - L. Gál Éva: A köztársaság megteremtése Magyarországon (1946) 170
A KÖZTÁRSASÁG MEGTEREMTÉSE MAGYARORSZÁGON (1946) 175 ben, illetve 1946 januárjában törölték el a monarchiát és kiáltották ki a köztársaságot. -Magyarországon is 1945 decemberében vetették fel a demokratikus erők a köztársaság törvénybeiktatásának követelését. Melyek voltak a kérdés napirendre kerülésének belső és külső körülményei ? A köztársaság követelése a magyar nép legszélesebb rétegeinek akaratára támaszkodott. A Habsburg-uralom évszázadai és az ellenforradalmi rendszer 25 éve alatt a királyság intézménye végképp gyűlöletessé lett a dolgozó osztályok szemében. A monarchia fogalma nálunk hosszú idő óta egyet jelentett a nemzeti elnyomással és a megátalkodott haladásellenességgel. A felszabadulás után a magyar nép többsége számára teljesen magától értetődő és nyilvánvaló volt, hogy Magyarország ezután már nem lehet más, mint köztársaság. Bár az államforma kérdésében az első időkben határozott intézkedés nem történt, a dolgozó népnek az államhatalomra gyakorolt befolyása biztosította, hogy az államszervezet kialakuló új • formái kezdettől fogva köztársasági jellegűek legyenek : az államfői funkciók gyakorlására az Ideiglenes Nemzetgyűlés még 1944 decemberében létrehozta a Nemzeti Főtanácsot ; a „magyar királyi" jelző használatát az államigazgatásban 1945 tavaszán az 539/1945. M. E. sz. rendelettel megszüntették. Az államforma törvényhozási úton való végleges rendezésére azonban ekkor még nem került sor. A köztársaság követelése összhangban volt Magyarország történelmi fejlődésének régóta megérett követelményeivel. A monarchia fennállása már I hosszú idő óta akadályozta az ország gazdasági és társadalmi előrehaladását. A magyar nemzet legjobbjai — a magyar jakobinusoktól kezdve Petőfin és 1 Táncsicson át Adyig — a köztársaság lángoló hívei voltak. Magyarország történelmi fejlődése azonban úgy alakult, hogy a monarchia megdöntésére csak 1918-ban kerülhetett sor, amikor az imperialista világháború és az Októberi Forradalom hatására végre hazánkban is bekövetkezett a régóta várt, régóta esedékes népforradalom. A köztársasági államforma azonban ekkor ' nem volt hosszúéletű : a Tanácsköztársaságot letipró ellenforradalom a régi kizsákmányoló rendszerrel együtt a monarchikus államformát is visszaállította. A Tanácsköztársaság bukása után a demokratikus forradalom és ezen belül a köztársaság megvalósítása továbbra js a megoldatlan feladatok közé tartozott. Ennek a történelmi feladatnak elvégzéséhez a második világháború után, az országnak a Szovjetunió hadserege által történt felszabadításával érkezett el a minden eddiginél kedvezőbb nemzetközi és belső helyzet. A munkásosztály és a vele szövetséges parasztság közvetlenül a felszabadulás után megindította a demokratikus átalakulás folyamatát, amelynek legfőbb lépései a nagybirtok felosztása, az államrendszer demokratizálása, a demokratikus szabadságjogok biztosítása stb. voltak. A köztársaság megteremtése a dolgozó nép számára összefüggött ezeknek a vívmányoknak megtartásával : a munkásosztály számára a demokratikus szabadságjogoknak, az ország kormányzásába való döntő beleszólásnak, az üzemi bizottságoknak, a szakszervezetek szabad szervezkedésének megtartásával ; a parasztság számára a földreform során kiosztott sok százezer hold föld megvédésével ;8 az egész nép számára a további demokratikus fejlődés lehetőségének 8 Lenin az orosz forradalom idején megmutatta, mennyiben a legközvetlenebb érdeke a parasztságnak az államrendszer demokratizálása : „. . . az egész állam egész politikai rendjének gyökeres demokratikus átalakítása nélkül lehetetlen bármiféle tartós lépés a földbirtoldás kiterjesztése útján" (Művei, 8. k. 242. 1.). .