Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

154 S. VINCZE EDIT kellett gyökerében más jelszavakkal harcolnia, mint az ellenzéknek, hiszen szerepe az volt, hogy tompítsa a mozgalom élét, fékezze a harcos megmozdulásokat, mindenkor kézbentartva a munkásosztály és a parasztság széles tömegeit. A párt vezetőségnek ez a törekvése, amelynek következtében az opportunizmus állandóan erősödött, az első világháborúig sikerrel járt, a szociáldemokrata párt viszonylag ura tudott maradni a tömegeknek, s le tudta szerelni az ellenzéki mozgalmakat is. A munkás- és paraszttömegek ellenzéki fellépése nem szűnt meg az 1896-os évvel. Az Engelmann és Silberberg vezette szervezett ellenzék irányát követő újabb, a pártvezetőségen belüli ellenzék azonban нет volt. A pártvezetőség csak a paraszti tömegekre támaszkodó »független szocialista« mozgalommal, majd a Mezőfi köré csoportosult, kormánybérenc »ellenzékkel« más talajon, a párton kívül vívott csatát : egyik ellenzéki csoportosulás sem volt alkalmas a párt belső megreformálására. így a szociáldemokrata párt meg tudott erősödni, s a vezetőség biztosítani tudta az opportunizmus teljes kibontakozását. A párt vezetése akkor került a kispolgári reformisták kezébe, amikor napról-napra erősödött a Bánffy-kormány terrorhadjárata a munkásmozgalom ellen. 1896 májusától 1897 tavaszáig 217 esetben tartott a rendőrség házkutatást a szociáldemokrata munkások lakásán, 176 munkásgyűlést tiltott be, szaporodtak a kiutasítások, eltoloncolások. A kormány csírájában akarta elfojtani a mozgalmat, ezért elsősorban a szervezkedést gátolta. 53 felterjesztett alapszabályból 33-at elutasítottak, de az állandó zaklatások miatt sok, már jóváhagyott alapszabállyal működő szervezet munkáját is megbénították. A kormány egy esetben sem hagyta jóvá az agrárproletariátus és a szegényparasztság szervezeteinek alapszabályait. A kormányterror ellenére fejlődést mutat a szakszervezeti mozgalom. A szervezkedés fokozódása éppen a munkásosztály harcának eredménye volt a terrorral szemben. Az 1896—1897. évben számos nagyüzemi munkásszervezet jön létre : a budapesti kazánkovácsok és hidászok szakegylete, a magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők szakegylete, vidéken : a stájerlak-aninai bányász- és kohómunkások, a miskolci cipészmunkások szervezetei. A munkásszervezetek több helyütt alapszabályok nélkül működtek, folyt, különösen vidéken, az illegális, titkos szervezkedés is. A pártsajtó megjelentetése is nagy nehézségekbe ütközött. Megfelelő kaució híján a Népszavát hetenként más és más néven kellett megjelentetni. Az 1896-os pártkongresszus után egyre világosabban mutatkozott meg, hogy az új pártvezetőség nem akarja a proletártömegek erejét szembeállítani a hatósági üldözésekkel. A pártvezetőség politikáját ettől az időtől kezdve a megalkuvás, az »óvatosság« jellemzi : így majdnem minden téren hanyatlás áll be a párt munkájában. Az 1896-os kongresszustól 1897 nyaráig eltelt időben a bérharcok is visszaesést mutatnak. A szociáldemokrata párt nem szorgalmazta a bérmozgalmak megszervezését. Nagyobb sztrájkmozgalom Aninán volt, ahol 3000 román és magyar bányász szüntette be a munkát. Az 1897. évi május elsejei ünnep szintén a megalkuvás jegyében zajlott le, mindössze 4—5000 résztvevővel. A pártvezetőség ugyan meghirdette az általános munkabeszüntetést, azonban nem ragaszkodott annak keresztülviteléhez, sőt, egyes szakmák munkásait, így a táglagyári munkásokat is, igyekezett visszatartani a munkaszünettől. A pártvezetőség arra szólította fel