Századok – 1956
TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126
A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTIMEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE . 155 a munkásokat, hogy feltétlenül engedelmeskedjenek a rendőri intézkedéseknek. A pártvezetőség békés jellegű népgyűléseket, tüntetéseket szervezett, tiltakozásul a kormány terrorintézkedései ellen. Igyekezett a népgyűléseket a függetlenségi párt égisze alatt megtartani, minthogy így látszott biztosítottnak a rendőrséggel való összeütközés elkerülése. Ezeken a gyűléseken a párt az egyesülési és gyülekezési szabadságot, a sajtószabadságot és más polgári demokratikus jogokat követelt, természetesen nem sok eredménnyel. Az osztályharcos szárny bukása következtében uralomra jutott kispolgári reformista vezetőség tehát éppen a legkritikusabb időkben vette kezébe a "párt irányítását, akkor, amikor a hatósági üldözések fokozódása igen nagy próbára tette a magyarországi munkásmozgalmat. A következő évek eseményei megmutatták,hogy a megalkuvó pártvezetőség nem alkalmas a forradalmi munkásmozgalom vezetésére. 6 A munkásmozgalom és a forradalmi demokratikus parasztmozgalmak fellendülése a Bánlfy-terror éveiben — A pártvezetés opportunizmusának megnyilvánulásai Az 1896. évi pártkongresszusnak az agrárkérdéssel kapcsolatos határozata megmutatta, hogy a parasztság soraiban erősen elterjedtek a szocialista tanítások, s hogy a munkásosztály pártjára vár az a feladat, hogy a paraszti tömegek megmozdulásainak helyes, forradalmi irányt szabjon egy agrárprogram kidolgozásával. A vidéki küldöttek nyomására az 1896-os kongresszus a szociáldemokrata párt vezetőségébe a szegényparasztság két képviselőjét, Csizmadia Sándort és Várkonyi Istvánt is beválasztotta, hogy ezzel is ösztönözze a pártvezetőséget az agrárkérdéssel való foglalkozásra. Várkonyi István —• aki később elmondta, hogy az általa is opportunistának tartott pártvezetőségben csak azért vállalt megbízatást, hogy belülről próbáljon hatni a vezetőségre a parasztság vezetésének érdekében — 1896. augusztus 29-én megindította a földmunkások első szaklapját, a »Földmívelő«-t. A lap új, harcos hangot ütött meg, amely nem találkozott az opportunista pártvezetőség tetszésével. Ezért már 1896. szeptember 4-én az Uj Népszava, a párt központi lapja, »közönséges pártellenes magánvállalatnak« bélyegezte VT árkonyi kezdeményezését, s megtagadott minden támogatást a »Földmivelő«től. Ugyanakkor egy másik, jóval csendesebb hangnemben írt földmunkásújság, a »Földművelők Szaklapja« kiadását határozta el. Megindult a harc a földmunkások vezetéséért. A szociáldemokrata párt nem zárkózhatott el a parasztsággal való foglalkozás, a paraszti szervezetek kiépítése elől : ez számára azzal a veszéllyel járt volna, hogy a parasztság forradalmi vezetés alá kerül. A pártvezetés ezért igyekezett Várkonyitól és a vezetése alatt álló, Orosházán levő előkészítő bizottságtól függetlenül földmunkás-kongresszust összehívni. Ugyanakkor éles rágalomhadjáratot indított meg Várkonyi és a »Földmívelő« ellen. A pártvezetőség fellépése következtében Várkonyi kilépett a szociáldemokrata pártból, ennek nyomán
