Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTIMEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKENYSÉGE . 153 Magyarországon az »újoncoknak« ez a bevonulása a munkásmozgalomba a »viszonylag békés« periódus végén, az imperializmusra való gyorsuló átmenet éveiben történt, amikor a kispolgári rétegek megerősödésével egy időben a munkásarisztokrácia kibontakozása is kezdetét vette. A pártvezetőség opportunista szárnya így széles bázisra találhatott, s a főbb nyugat-európai országokénál jóval fejletlenebb munkásmozgalom irányítását sikeresen szerezhette meg. 2. Az ellenzék elméleti síkon igen gyenge volt, s így nem sikerült lelepleznie az opportunista szárny valódi törekvéseit, nem tudta alkalmazni a marxizmus tanításaitfa magyarországi viszonyokra, nem tudta összekapcsolni az 1848-as forradalom befejezéséért vívandó harcot a kapitalizmus elleni harccal s így nem sikerült helyes, világos célt állítani a proletariátus elé. Az ellenzék ezért nem nyerhette meg és nem is nyerte meg a proletariátus forradalmibb szárnyának nagy részét, nem támaszkodott és nem is támaszkodhatott azokra az »újoncokra«,, akik még — éppen fejletlenségük miatt — ingadoztak az ellenzék és az opportunista szárny között. A proletariátus zöme a harcokban csak személyi harcot látott, így a küzdelem érdektelenségbe fulladt, belső pártvezetőségi ügynek, a mozgalom »rákfenéjének« tünt fel — annál is inkább, mert a kispolgári reformisták igyekeztek ilyen színben tüntetni fel a pártviszályt. Súlyos hibákat követtek el az ellenzék vezetői a harc következetes végigvitele terén is. A pártvezetésen belüli egység követelése miatt a reformizmus elleni harc nem volt állandó, s csak akkor újult ki, amikor kézzelfoghatóvá vált, hogy a betegpénztáriak a megkezdett útról nem hajlandók letérni. 3. Igen fontos szerepet játszott az osztályharcos szárny bukásában az a fordulat is, amely a nemzetközi munkásmozgalomban, a II. Internacionálé fejlődésében állott be. 1895-ben meghalt a proletariátus nagy tanítómestere, Marx barátja és munkatársa : Engels Frigyes. Engels személye állandó, következetes harcot jelentett az opportunizmus mindenfajta megnyilvánulása ellen, minden vitás kérdést, minden problémát meg lehetett irányításával oldani. Halála után nem volt olyan vezető mag, amely biztosította volna a II. Internacionálé pártjainak helyes, forradalmi, elméleti és gyakorlati munkáját. A II. Internacionálé egyre inkább eltávolodott a következetes marxizmustól. A Magyarországi Szociáldemokrata Pártra a fejlődésnek ez a menete közvetve, de közvetlenül is hatott. Közvetett hatása abban nyüvánult meg, hogy nemzetközi téren szentesítette a reformisták gyakorlatát. Közvetlen hatása pedig az volt, hogy az ellenzék elvesztette Engeísben támogatóját, a II. Internacionálé pártjai, főként az osztrák szociáldemokrata párt megvonta segítségét a magyarországi párttól, kizárólag személyi harcnak tekintette a pártviszályt. A segítség megvonásában odáig ment, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot meg sem hívta a II. Internacionálé 1896. évi londoni kongresszusára. 4. Mindezeken kívül az opportunizmus győzelmének oka volt az is, hogy a kispolgári reformisták éppen a munkástömegek egyre fokozódó forradalmiságától való félelmükben taktikát változtattak. Az opportunista pártvezetés szándékaival nem állt ellentétben a sztrájkok, szakmozgalmak szervezése, a népgyűlések, tüntetések szorgalmazása, a szociáldemokrata sajtó fejlesztése, vagyis mindazoknak a harci formáknak a fejlesztése, amelyeket 1890 előtt a pártvezetőség elhanyagolt, most azonban szükségenek tartott a tömegek megnyerésére. Az opportunista pártvezetésnek tehát nem lehetett, de nem is