Századok – 1956

TANULMÁNYOK - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenysége a kilencvenes években 126

152 S. VINCZE EDIT a vezetőségbe. A pártvezetőség szoros kapcsolatba került így a földbirtokos és nagytőkés rendszerrel : a betegpénztáriak közvetett úton, a rendőrség ügynökei pedig közvetlenül szolgálták ezt a kapcsolatot. Az államhatalom, képviselői több módszerrel kísérelték meg a munkásmozgalom megfojtását. Terrorral, megfélemlítéssel akarták letörni a proletariátus közvetlen harcait, a szocializmus eszméinek terjedését. Különösen erélyesen léptek fel az ellenzékkel szemben, üldözték vezetőit, s vele szemben az opportunista anyapártot támogatták. Céljukat, hogy a szociáldemokrata pártot letérítsék a forradalmi útról, a pártvezetőség megnyerésével, ügynökeiknek a pártvezetésbe való beépítésével akarták elérni. Az 1896-os kongresszuson választott vezetőség nagy részében az államhatalom képviselői joggal üdvözölhették az őket kiszolgáló ügynököket. így az 1896-os kongresszuson lényegében már eldőlt a párt további tevékenységének és irányvonalának kérdése : az osztályharcos szárny, a munkásság és parasztság igazi érdekeinek képviselői kiszorultak a párt vezetéséből ; azt szinte teljes egészében a betegpénztárakban dolgozó, kispolgári reformisták vették kézbe. Ez a vezetőség volt azután a szálláscsináló ja a Garami és Weltner vezette, a munkásarisztokráciára és a mozgalmi (párt- és szakszervezeti) bürokráciára támaszkodó reformista irányzatnak. A pártvezetőség helyzete 1896 második felében megszilárdult. Az ellenzék az 1896. év folyamán vesztett erejéből, s decemberben szervezetileg is megszűnt a léte : a december 10-i bizalmiférfi értekezlet kimondotta a pártegyesülést. A harc az ellenzék vereségével ért véget : nem tudta elfogadtatni a pártvezetőséggel feltételét, hogy a betegpénztár alkalmazottai ne lehessenek tagjai a párt vezetőségnek. Az 1896. év végén Silberberg — Engelmannhoz hasonlóan —- visszavonult a magyarországi munkásmozgalomtól. Ezzel a párton belüli ellenzék szervezett jellege megszűnt, a munkásság öntudatosabb, fejlettebb tömegei azonban mindvégig megtartották ellenzéki álláspontjukat. Mi volt az oka annak, hogy a munkástömegek öntudatosabb részének támogatása ellenére az ellenzéknek vereséget kellett szenvednie? 1. Az egyik ok a magyarországi munkásosztály összetételében, fejlődésének sajátosságában található. A kapitalizmusnak a félgyarmati, függő helyzetből adódó lassú, korlátozott fejlődése következtében a proletariátus is lassan, korlátozottan fejlődött, így a munkásosztály létszámára nézve kicsi, összetételében nagyrészt kisipari, kisüzemi jellegű volt. A nyolcvanaskilencvenes évek a kapitalizmus viszonylag gyorsuló előretörését, megizmosodását, a termelőerők viszonylag gyorsabb fejlődését hozták magukkal. A fejlődésnek ez a menete azonban nemcsak a nagyüzemi proletariátus számának növekedését, koncentrálódásának fokozódását, proletáröntudatának fejlődését hozta magával, hanem széles kispolgári rétegek elproletarizálódását, a munkásosztály létszámának abszolút megnövekedését is. »Ha ... a mozgalmat nem valamilyen fantasztikus ideál mértékével mérjük, hanem úgy tekintjük, mint mindennapi emberek gyakorlati mozgalmát, akkor érthetővé válik, hogy újabb és újabb 'újoncok', a dolgozó tömegek újabb rétegeinek bevonása az elmélet és taktika terén elkerülhetetlen ingadozásokat, a régi hibák megismétlődését, elavult nézetekhez és elavult módszerekhez való átmeneti visszatérést stb. von maga után«* — állapítja meg Lenin. * Lenin: Nézeteltérések az európai munkásmozgalom ban. Marx, Engels, marxizmus. Bpest, Szikra, 1945. 234—235. 1.