Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
A BÉCSI UDVAR JOBBÁGYPOLITIKÁJA 1761—J.790-1G 113 dékától. Augusztus 16-án kelt rendelete értelmében az erdélyi guberniumnak az alsóbb közigazgatási hatóságok részére kiadott rendeletében ezt olvassuk : „Minden, akár örökös, akár szabadköltözésű jobbágynak szabad legyen földesura hozzájárulása nélkül is házasságot kötni, tudományokat és mesterséget tanulni és azokat gyakorolni, stb..." Az örökös jobbágyság intézménye tehát kifejezetten továbbra is megmaradt. A szabadköltözés megvalósításáról a rendeletben, amelyet a hatóságok a földesurakkal és jobbágyokkal kötelesek voltak közölni, szó sem volt többé.11 8 II. József 1781. november 1. rendeletének a cseh korona országaiban fontos társadalmi következményei voltak. Nagy„ része volt az intézkedésnek abban, hogy cseh iparos réteg és intelligencia fejlődjék ki a parasztosztályból, és így jelentősen hozzájárult a cseh nemzeti újjászületéshez, ami aligha volt kibocsátásának célja.11 9 Nálunk az ország gyarmati helyzetében az 1783. évi rendelkezéseknek ilyen következményei nem lehettek. Az erdélyi nagy román jobbágyfelkelésnek kellett bekövetkeznie, hogy II. József túlhaladjon társadalmi reformokban azon a vonalon, amelyen 1783-ban állampénzügyi okokból bizonyára csak kétségek között állt meg. Határozatlanságát bizonyítja, hogy már 1783 végén a magyar-erdélyi kancellária egyik kérdezősködő felterjesztésére, amelyet az örökös jobbágyok költözése ügyében hozzáintézett, figyelmeztette a kormányszéket, hogy a cseh országokban a „Leibeigenschaft" nem kevésbé alapult hagyományon, mint a jobbágyság Erdélyben. „Az emberiség és az állam java megkövetelte, hogy ezt a keresztény nép számára legkevésbé illő alávetettséget megszüntessék. " A magyar országok számára hasonló rendelet közzétételét már néhány hó előtt elrendelte. Ha ez megtörtént volna, a hozzá intézett kérdés fel sem vetődött volna.120 Láttuk, hogy az ő hozzájárulásával nem történt meg. Berlász Jenő már rámutatott arra, hogy az 1785. évi jobbágypátens az erdélyi véres osztályharc hatása alatt jött létre.12 1 Jankovich királyi biztosnak vizsgálata és jelentései alapján a császár 1785. május 24-én kéziratot intézett a kancellárhoz, amely három tényre vonatkozott : 1. a jobbágyság megszüntetését mindeddig különösen Erdélyben még nem hajtották végre ; 2. Ezt már régen pátenssel közhírré kellett volna tenni. 3. Mindenkinek teljes szabadsága van összes személyi cselekedeteiben, szabadon rendelkezhetik birtoka felett és azt gyermekei között feloszthatja. A kancellária azt válaszolta, hogy a kiadott körrendeletet annak idején jóváhagyás végett az uralkodó elé terjesztették. Magyarországon pátensek nincsenek szokásban és amit köztudomásra akarnak hozni, azt leiratban közlik az országos hatóságokkal (Landesstellen), amelyek azt körlevelekben publikálják. Ha Őfelsége ennek megtörténtén kételkedik, az új közzétételt elrendelheti, vagy azt pátensbe foglalva is elterjesztetheti az országban. De nem tahácsolja ezt Erdélyben az urbariumszabályozás végrehajtásáig, mert az amúgy is gyanakodó népnél újabb mozgalmakra adna alkalmat. Végül is újból befolyásolni akarták az uralkodót : a személyes szabadság amúgy is megvan, de az államnak (vagyis az adózásnak — E. F.)nagy kárára lenne, ha ez a szabad költözésre 118 Bruckenthal báró, az erdélyi gubernium elnöke kifejezetten közli 1785-ben Jankovich Antal gróf királyi biztossal, hogy ,,a személyes »Leibeigenschaft« vagy jobbágyság ügyében" nincs semmi más rendelkezés. — Acta Invest, contra Horia etc. 488. '11 9 Kamii Krofta, i. m. 349. 1. 120 Á. T. 1783 : 4311. - 1783. nov. 26. 121 I. m. 454. 1. 8 Száza dok