Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
112 ECKHATtT FERENC Ily körülmények között az osztrák pátensek alkalmazása Magyarországon és Erdélyben felesleges, de a fennálló alkotmány mellett nem is lehetséges, mert a föld tulajdonjogából ,,az ország alaptörvényei" (a Tripartitumra hivatkoznak) mindazokat kizárják, akik nem igazi nemesek. A szabad költözés megengedése káros és több okból veszélyes volna. Sokan elhagynák földjeiket, másfelé költöznének, amivel meginogna a nádori porták szerint megállapított contributio. Erdélyben meg az örökös jobbágyság megszüntetése román parasztoknak a román fejedelemségekbe való kivándorlását idézné elő. Azután meg a földesurak kártalanítása is — amire Bécsben senki sem gondolt — sokba kerülne, „mert ők a jobbágyokat éppen tekintettel erre a személyfeletti jogra, drágábban vásárolták, mint a szabadköltözésű parasztokat". A kancellária itt világosan ellentétbe kerül azzal az állításával, hogy Magyarországon és Erdélyben ,,Leibeigenschaft"-ról nem lehet szó.11 5 A felterjesztés a tipikus nemes-földesúri felfogást tükrözi vissza, de az elnéptelenedés és az adócsökkenés érveivel nem kevéssé befolyásolta az államtanács tagjait és magát Józsefet is, aki erősen a Sonnenfels-i populationistikus elmélet hatása alatt állott. Az egyik államtanácsos (Reischach) szerint legalábbis Erdélyben más rendszabályoknak kell a tervezett reformot megelőzniük. Meg kell állapítani a jobbágy t artozásait és kötelezettségeit földesurával szemben, vagyis meg kell alkotni az erdélyi urbáriumot és csak azután lehet az örökös jobbágyságot megszüntetni. József szemében döntő Martini véleménye volt : Mivel a kancellária azt állítja, hogy a két országban nincs „Leibeigenschaft", nem lehet kifogása ugyanazon jogosultságok publikálása ellen, amelyeket az örökös tartományokban közzétettek. így helyre lesz állítva az egyenlőség a magyar és az osztrák paraszt között, mert Ausztriában is csak akkor van megengedve a paraszt elköltözése, lia előbb helyébe elfogadható más gazdát állít a telekre. József 1783. július 17-én a következőket rendelte el : a) szabad házasságkötés földesúri beleegyezés nélkül; b) mesterség szabad tanulása ; с) a tulajdonnal való szabad rendelkezés ; d) jobbágy a telkéből ki nem tehető, csak törvényes és bíróilag megállapított ok alapján ; e) a robot és egyéb szolgáltatások az Urbárium szerint teljesítendők ; f) a jobbágy ügyét a megyei ügyész tartozik képviselni ; g) az udvari szolgálatra való kényszerítés megszűnik. Hozzáteszi még az elhatározás : ha a kancellária úgy vélné, hogy a jobbágy nevet mint gyűlöletest el kell törülni és az ezzel összekapcsolt lealázást megszüntetni, mindezt e szó használata nélkül közzé kell tenni, a megyei és az uradalmi tiszteknek is meg kell tiltani e szó alkalmazását és ezzel is hozzájárulni a visszaélések megszüntetéséhez.11 6 A kancellária szerint a „jobbágy" nem ugyanaz, mint a „Leibeigen" és nem is gyűlöletes a parasztnak. E szó annyit jelent, mint a német „Unterthan" és így nem szükséges ezt a nevet megváltoztatni. Az uralkodó ehhez hozzájárult.11 7 II. József tehát állampénzügyi érvek hatása alatt elállt az örökös jobbágyság megszüntetésének, a szabadköltözés általános kimondásának szán-115 Canc. : 1783 : 6806. 116 Á. T. 1783 : 2458. 117 Á. T. 1783 : 2739.
