Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
A BÉCSI UDVAR JOBBÁGYPOLITIKÁJA 1761—J.790-1G 103 A parasztság rétegződése Vásárhelyt tehát már nagyon előrehaladt s ezt az Urbárium végrehajtása előmozdította. A szegényebbek nemcsak a földesúri kisajátítás, hanem a gazdagparasztság előnyösebb helyzete, kettős kizsákmányolás miatt panaszkodnak. Utóbbinak legfőbb eszközlője az uradalmi tisztekkel összejátszó városi elöljáróság lehetett. A megyén a főbűnösöket halálra ítélték : Dajka Jánost és Vékony Györgyöt felakasztásra, Borka Ferencet, mert az alispánt tettleg bántalmazta, kerékbetörésre. Párizpápayt, akit a megye kérésére Bécsből Szegvárra hoztak, négy évi börtönre kényszermunkával és 25 botütésre, többeket 50—30 botra ítéltek. A helytartótanács a megye ítéletét a kancellária útján az uralkodóhoz terjesztette fel. Már a kancellária szükségesnek látta a büntetések enyhítését, mert Csongrád megye nem tárgyalta le megfelelően a parasztok panaszait, holott a vásárhelyiek tényleg rosszabbul jártak a környékbelieknél. Dajkára öt, Vékonyra négy évi börtönbüntetés kiszabását javasolta, Borka Ferencre csak három évet, mert már,,a kínzás két fokát kiállotta". Párizpápay Jánosra csak két évet, de azonfelül Vásárhely piacán végrehajtandó 15 botütést, a többi vádlottat csak több-kevesebb botütésre kívánta ítéltetni. József, aki az ügyben, mint corregens végső fokon döntött, megkegyelmezett a halálra ítélteknek, az enyhébb büntetéseket fogadta el, de további enyhítést is határozott el, az utóbbiak botbüntetését négyheti börtönre változtatta. Párizpápay, a „királyi doktor" botbüntetését Vásárhely piacán kell végrehajtani, ,,hogy az ilyen imposztoroknak a nyugtalan városiak többé ne higyjenek". A börtönbüntetést a szegedi várban kell az elítélteknek leülniök, akiket nemcsak Vásárhelyből, hanem Csongrád megyéből is el kell távolítani, azaz ingatlanukat ki kell sajátítani.8 8 1775 júliusában ítélkezett Csongrád megye Lázi János és társai felett, őt is halálra, társait hosszabb börtönbüntetésre ítélte. József Lázinak is megkegyelmezett, a szegedi várban töltendő ötévi kényszermunkával, társai közül Diószeghy Jánost és Albert Istvánt pedig háromhavi börtönnel sújtotta, többek szabadonbocsátását rendelte el és azt, hogy a néptől összegyűjtött pénzt az elítéltek vagyonából vissza kell tocítem. A mozgalomból kiderül a népnek bizalma az uralkodó iránt, ami csak az Urbárium kiadásával lehet kapcsolatos, amelytől a jobbágyság azonban általában többet, várt, mint amennyit kapott. Ez a bizalom meglepő a színmagyar alföldi népnél, amelynél két évtizeddel azelőtt még kuruc hagyományok éltek. A jobbágyság ismét és ismét Bécshez fordult, amit a megyei és az azt kiszolgáló városi elöljáróság akart, de nem tudott megakadályozni. A jobbágyság persze nem találta meg azt a támogatást az udvarnál, amelyet várt, hiszen az nem akart a feudáUs elnyomáson változtatni. Csak a megyén kiszabott botbüntetéseket enyhítette. Ez, főleg a megszégyenítő és fájdalmas botbüntetésekkel szemben való állásfoglalás mégis alkalmas volt a jobbágyság bizalmának megtartására. Ha a nép összehasonlítást tett a bécsi uralkodó és megyei urai, közvetlen elnyomói és botoztatói között, az összehasonlítás csak az uralkodóház javára üthetett ki. Hogy a megye mily féktelenül élt 1 ft 30 ; egy fő szintén 1 ft 30, heverő ökör 30 ki., fejőstehén 6 kr., öreg juh 3 kr., öreg sertés 3 kr., süldő 1 kr.-t. A földesúrnak 1772-ben az összes bevétele a kimutatás szerint 35 304 ft 81 1/3 kr. volt,míg 1774-ben 24 483 ft 17 kr., ami magyarázható a jobbágyok nagyszabású kisajátítása és a robotnak napszániértékben való számítása révén. (Jelzett aktacsomag, 215—216. 1.) 88 A helytart. idézett aktacsomóján kívül : Canc., 1775 : 387. és 1775 : 808.
