Századok – 1956
TANULMÁNYOK - Eckhart Ferenc: A bécsi udvar jobbágypolitikája 1701—1790-ig 69
104 ECKHATtT FERENC ezzel a rövid úton is kiszabott büntetőeszközzel, mutatja egy, az akták közt található feljegyzés : „Azoknak neveik, akik keményen megverettettek az igazságnak kiszolgáltatásáért tudniillik". „Kapott Oláh Mihály 50, Katona István 50, Papp István 40, Szappanos Mihály 23, Csánki István 19, Nagy János obsitos 40 p., Jó György 60 pálcát, »melynek holtig nyomorékja«, Varga István 60, Varga János 60, Kádár János 60, Győri Gáspár 60, ifj. Hagya Pál 25, Dajka János, 40, Lázi János 40, Kapotsi Mihály 60 pálcát, »melynek holtig nyomorékja«, Nagy János 60, Kóti János 60, Lázi Mihály 60, Baksa István 60, Papp Mihály elsőben 25, másodszor 60 pálcát, »melynek ugyan holtig nyomorékja.«" Börtön és bot mégsem puhították meg a vásárhelyieket. Mikor Andrássy István őket a robotügyben a földesúrral szerződéskötésre akarta bírni 1775 nyarán, újabb csődület támadt a városházán. A parasztok azt hangoztatták, hogy ők mindaddig nem kötnek szerződést, míg társaikat Szegeden bilincsben tartják és el nem bocsátják, azoknak pedig, kiket már szabadon bocsátottak, a kiállott büntetésért elégtételt nem adnak. Újabb küldöttséget menesztettek Bécsbe és annak visszatértéig nem fognak az ügyben tárgyalni. A királyi megbízott és Csongrád megye attól félve, hogy később roszszabb helyzet is beállhat, ha idejekorán nem lépnek fel, egy íistát küldtek fel a helytartótanács útján az udvarba a felbujtókról és vezetőkről, s azoknak mielőbbi kisajátítását és a megyéből való elűzését javasolták. A helytartótanács az estleg Bécsbe eljutó küldöttség elfogatását, a megyének való kiszolgáltatását és megbüntetését ajánlotta. A kancellária felháborodva ,,a lázadás bűnébe való visszaesésen" támogatta az előbbi javaslatot azzal, hogy az elfogottakat egyenesen a szegedi várba kell szálhtani és onnan a per tárgyalására elővezetni. A királyi elhatározás jóváhagyta a kancellária előterjesztését azzal a mérsékléssel, hogy a megyéből való proscribálást csak néhány vezetőre szorítsák.89 4. II. Józseí jobbágypolitikája # Józsefnek már anyja életében döntő szava volt jobbágyügyekben. Anyja uralkodásának utolsó évtizedében, mint corregensnek, az ő „reszortjába" tartozott ezekben az elhatározás, amint az államtanács irataiból kiderül, s amint azt a hódmezővásárhelyi forrongás kérdésében is láttuk. A magyarországi jobbágyok állandó nyugtalansága, az osztályharcnak a bécsi-küldöttségjárásban is megismétlődő jelensége meggyőzhették őt arról, hogy az Urbárium végrehajtása után sincs minden rendben abban az országban, ahol a bécsi tanácsosok régi és helyes meggyőződése szerint a jobbágyok leginkább ki vannak zsákmányolva. Tudta, hogy Magyarországon további reformokra van szükség — a feudalizmus keretein belül. Szükségessé tette ezeket szemében fiziokrata meggyőződésén kívül a habsburgi birodalomnak az abszolutizmus útján váló egységesítése. A császár a reformokban eszközt látott a paraszttömegek rokonszenvének további erősítésére, s erre a rendi hatalom, a rendi alkotmány megtörésére még nagyobb szüksége volt Magyarországon, mint az örökös, akár az osztrák, akár a cseh tartományokban. A bürokrata, doktrinär uralkodó az Ausztriában életbeléptetett rendszabályokat Magyarországon is érvényesítette anélkül, hogy 88 Canc. : 1775 : 4972.
