Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

52 PACH ZSIGMOND PÄL a monarchia katonai rendszerét — igen kevéssé korlátozta az uralkodó, ill. az udvari katonai klikk abszolutisztikus rendelkezését a monarchia egész hadseregével »a dinasztia és nagyhatalmi állás érdekében«. A parlament szerepe e tekintetben csak »egyszerű alkotmányos formaságra« szorítkozott — ismerte el még AndrásSy is. Igazi erőt mégsem kölcsönözhetett ez a véderőrendszer a monarchiának. »Csak lelkesedett sereggel lehet győzni —• mutatott rá Kossuth az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének legfőbb gyengéjére —, már pedig a birodalmi egység abszurd eszméje, akár abszolutisztikus formában nyilatkozzék, akár alkotmányos színű köpenyegbe drapirozza magát, . . . lelkesedést, teremteni bizony sohasem fog.« A nemzetiségi elnyomás rendszere ' A magyar nép és a nemzetiségek kordábantartását biztosító erőszakszervezet, fegyveres erő megteremtése mellett a nemzetiségek elnyomását szolgáló különleges intézkedések és intézmények létrehozása volt a magyar uralkodó osztályok másik legfőbb államszervezeti gondja a kiegyezést közvetlenül követő időben. Az idevágó törvényjavaslatok előkészítése a véderőtárgyalásokkal nagyjából párhuzamosan folyt s törvénybeiktatásuk is közel egyidőben történt. A nemzetiségi kérdésben a »különleges, tisztán osztrák rendszer«-t alkalmazták a magyar uralkodó osztályok is : egyedül a legerősebb magyarországi nemzetiséggel, a horváttal — ill. annak is csupán reakciós, nagybirtokos vezetőköreivel — akartak megegyezni, hogy azután teljesen szabad kezet nyerjenek a többi nemzetiséggel szemben. A megegyezés azonban egyáltalán nem ment könnyen : Horvátországban elég erős burzsoá nemzeti párt alakult ki, amely végső soron önálló állam megteremtésére törekedett, de legalábbis a dualizmusnak trializmussá való átalakítását, ill. Horvátország viszonyának közvetlenül Ausztriával — és nem Magyarországgal — való rendezését követelte. Andrássy a horvát törekvések leküzdésére az erőszak és a megvesztegetés eszközeit alkalmazta, híven ahhoz a kijelentéséhez : »a horvátokkal úgy kellene elbánni, hogy zabot és korbácsot nekik«. A horvát tartománygyűlésen képviselői minőségben résztvevő hivatalnokokat nyugdíj nélküli elbocsátás fenyegetésével utasította a magyar javaslat elfogadására ; Mazuraniéot, a nemzeti párt vezérét s az ellenzéki Strossmayer djakovári püspököt távoltartotta a gyűlésen való megjelenéstől ; amikor pedig még így is a nemzeti párt maradt többségben, a tartománygyűlést feloszlattatta, a horvát bánt leválttatta, a választójogot rendkívüli mértékben leszűkítő új választási rendszert vezettetett be, s a választások lebonyolítását Rauch Levinre bízta, a maroknyi »unionista« (Magyarországhoz való csatlakozást kívánó) párt erőszakosságáról ismert tagjára. Rauch báró hivatalba lépésének mindjárt első napján olyan intézkedéseket foganatosított, hogy »Zágráb — saját jelentése szerint — már évek óta nem töltött oly nyugodt éjszakát, mint ezt«. Az oktrojált választási rendszer és Rauch erőszakos' eljárása következtében a nemzeti párt szinte teljesen kiszorult az új zágrábi tartománygyűlésről ; itt lényegében csupán a horvát arisztokrácia volt képviselve, amely a horvát nemzeti érdekeket elárulva, kész volt szövetségre lépni a magyar uralkodó