Századok – 1955
Szemle - M. Tótfalusi Kis Miklós (Ism. V. Windisch Éva) 801
SZEMXE 801 A termelés, a fenyegető ellenforradalom gondjai között is jutott ideje arra, hogy a közigazgatás, a kulturális élet, nevelés stb. ügyeivel is foglalkozzék. Itt csak arra utalunk, milyen szeretettel, gondoskodással fordult az ifjúmunkások felé. Tervet dolgozott ki nevelésükre, korszerű, jólfelszerelt ifjúmunkás-telep felállítására. Munkája csak szaporodott akkor, amikor Somogy megye kormányzótanácsi biztosává nevezték ki. Mindenre kiterjedő figyelmének, kommunista magatartásának, mély humánumának beszédes jele az az 1500 levél, amely tőle ránk maradt. Ezeket olvasva megelevenednek előttünk Latinca munkás, harcos életének napjai. Latinca Sándor igaz vezető volt, aki mellett derék munkatársak nőttek fel, olyanok mint Tóth Lajos, Szalma István, Peinhoffer Lajos, Somogyi Pál ós mások. A kemény harcokban eltelt hónapok után az antant fegyveres túlerejével szemben elbukott a proletárdiktatúra. Siettette ezt a jobboldali szociáldemokraták s a belső ellenforradalmárok aknamunkája. A Dunántúl Horthy tiszti különítményeinek martaléka lett. Somogynak nem volt olyan járása, ahol 30 — 40 embert ki ne végeztek volna. Ezekben a napokban, élete virágában halt mártírhalált a nádasdi erdőben Latinca Sándor is. Horthy különítményes tisztjei kegyetlen módon megkínozták, majd kivégezték. S a kínzások ellenére is, mindvégig büszkén vallotta magát kommunistának. Mártírhalálát balladában örökítette meg Hamburger Jenő s szívébe zárta őt a somogyi nép is. Munkássága, példája elevenen ható erő maradt halála után is, erőt adott a szegénynépnek a hatalomra került ellenforradalommal szemben folytatott harcában is. KLEINNÉ N. ZSUZSA M. TÓTFALUSI KIS MIKLÓS (A bevezetőt írta, a szövegeket kiválogatta és jegyzetekkel ellátta: Tordai Zádor. Az »Apologia Bibliorum« [A biblia védelme] itt közölt részét latin eredetiből fordította Kiss Géza. A fordítást átnézte Jakó Zsigmond. Magjelent a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében) (Budapest—Bucurest, Művelt Nép, [1954] 325 1. 9 t.) A XVII. századi Erdély politikai és társadalmi fejlődése a gyors emelkedés, majd a lassú hanyatlás, visszafejlődés jegyében zajlik le. Bethlen Gábor kísérletét az abszolút monarchia megteremtésére a Rákócziak lényegében konzervatív uralma, majd az Apafiféle, a feudális rendszer csődjének minden vonását már magán viselő kormányzat váltja fel. Ε fejlődés végpontja : Erdély csatlakozása a Habsburg monarchiához, mely a gyarmatosításból kimaradván, kelet felé igyekszik magának kizsákmányolható területeket szerezni. A század második felétől kezdve Erdélyben a feudális rendszer megmerevedése a társadalom felfelé törekvő elemeinek is útját állja ; a polgári réteg kialakulásának kezdeményei félbenmaradnak. A század végén a felső rétegek csatlakoznak a Habsburgrendszerhez, a tömegek sorsa minden eddigit sokszorosan felülmúló nyomor. Az általános lesüllyedésből kiemelkedő néhány nagy egyéniség hiába tűzi ki célul a társadalmi, kulturális vagy politikai viszonyok megreformálását ; minden esetben elbuknak a túlerővel szemben. Ε tragikus sorsú személyek egyike Tótfalusi Kis Miklós, a tudós nyomdász, akiben a legragyogóbb mesterségbeli tudás a polgár öntudatával és a polgári filozófiai és vallási irányzatok követésével párosul, s aki életfeladatának az erdélyi tömegek kulturális felemelését, s ezen keresztül az ország minden irányú fejlődésének megindítását tekinti. Működését a reakció fokozódó ellenszenvvel figyeli, s kísérletet tesz arra, hogy a veszedelmes embert anyagi és erkölcsi síkon egyaránt lehetetlenné tegye, működését megbénítsa. Tótfalusi az ellene meginduló hajsza közepette két nagyobb terjedelmű műben ad számot elveiről és harcol a maga igazáért ; az egyik a már nem egyszer kiadott, s a szélesebb rétegek felé forduló Mentség, melynek mostani ismételt megjelentetését a szerző személyének jelentősége s a mű érdekessége egyaránt indokolja, a másik — a Mentségnél korábbi — latinul írt, s a tudósok meggyőzésére szánt Apologia Bibliorum, amelynek lényeges részei magyar nyelven az előttünk fekvő kötetben látnak először napvilágot. Tótfalusi »Maga személyének, életének és különös cselekedeteinek mentsége« kötetlen formájú, szerkesztés nélküli emlékirat, melynek külső formáját nem az események kronológiai egymásutánja adja meg, hanem írójának szenvedélyes vádemelése az uralkodó rendszer ellen, s melyben e panaszok és vádak előadása során ismerkedünk meg Tótfalusi életének főbb eseményeivel, a XVII. századi Erdély társadalmával, s a polgári
