Századok – 1955

Vita - Lederer Emma: Historiográfiánk történetibb vizsgálatáért 103

YITA HISTORIOGRÁFIÁNK TÖRTÉNETIBB VIZSGÁLATÁÉRT* Sándor Pálnak a Századok 1954. évi 2 — 3. számában megjelent cikke a magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának bírálatáról néhány gondolatot ébresztett bennem és szeretném, ha ezeket a Századok vitarovatában közölné. Polgári történetírásunk bírálata, a dualizmus és ellenforradalom korszaka történetírói munkásságának elvi elemzése, értékeinek és fogyatékosságainak mélyreható gondossággal való megállapítása, fiatal marxista történetírásunknak elengedhetetlen és sürgősen végrehajtandó feladata. Feladata azért is, mert ifjú történészeink, az egyetemeken most útjára induló új generáció szükségszerűen és igen helyesen, főként kutató munkája során, felhasználja e történetírás műveit, s néha bizony elég gondot okoz neki a helyes, elvi bírálat. Nagy gondot okoz, mert igen sokan, főképpen az ellenforradalom idejének történészei közül, közöttünk élnek, dolgoznak, egyetemekén oktató- és kutatómunkában egyaránt jelentős szerepet játszanak. Az ifjú hallgatóság nem látja világosan, hogy mennyiben bírálhatja saját tanárainak régi munkásságát, mi az, amit ezekből a munkákból elfogadhat és mi az, amit el kell vetnie. Saját tapasztalatom, hogy amikor egyik hallgatóm, igen helyesen, bírálta egyik régi, polgári munkámat, a másik ijedten kérdezte, hogy lehet-e ilyesmit elkövetni. De, amint erre az 1954. évi akadémiai nagyhéten tartott előadásomban rámutattam, szántunkra, akiknek munkássága jelentős részben az ellenforradalom korszakára esik, de akik többé vagy kevésbé elindultunk a marxizmus—leninizmus útján és több-kevesebb eredménnyel igyekszünk munkáinkban ennek elveit érvényesíteni, szükségszerű feladat régi munkásságunk elemzése, továbbfejlődésünk, előrehaladásunk szempontjából is. Ezt a munkát a marxizmus útján haladó egykori »polgári« történészeinknek maguknak kellene elvégezniök, maguknak kellene elhatárolniok régi munkáikban az ocsút a tiszta búzától, a maradandót az elvetendőtől. Sándor Pál cikke bizonyos mértékben segítséget adott ehhez a munkához, sok helyes elvi megállapítása segítheti az általa megbírált-történészeket, hogy meglássák egykori helytelen álláspontjukat. A cikknek van azonban egy-két olyan sajnálatos hibája, amely megnehezíti az ott kifejtettek helyes ilyen irányú felhasználását. Az első — és fő-—hiba, hogy Sándor a kérdést nem eléggé elmélyült történeti szemlélettel veti fel. Nem látja meg ugyanis azt a történetileg kialakult helyzetet, amelyben történészeink az ellenforradalom korszakában működtek, tevékenységüket kifejtették. (Itt természetesen a történészek zöméről beszélek, nem azokról, akiknek a politikai életben aktív szerepük volt, mint Hóman * A Századok 1954. 2—3. számának Vita rovatában közölte Sándor Pál »A magyar agrár-és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához« c. tanulmányát. A beérkezett hozzászólások közül ebben a számban Lederer Emma é3 Hegedűs Viktor írásait közöljük. A vitát — a további hozzászólások közlése után —· a szerkesztőség fogja lezárni.