Századok – 1955
Vita - Vita az 1875. évi fuzió történetével kapcsolatos kérdésekről 924
928 VITA AZ 1875. ÉVI FÚZIÓ TÖRTÉNETÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKRŐL 928 Nyilvánvaló tehát, hogy a balközépi pártalakulás alapját, okát nem a középnemesség gazdasági rétegeződésében, hanem másutt kell keresnünk. Ügy véli, hogy a Markovitsné által adott megoldás elfogadható, helyes megoldás, mert végső soron a hagyományokon alapuló illúziókban gazdasági okok tükröződnek. A marxizmus tanításának nem mond ellent az olyan feltevés, mely a pártcsoportosulások okát nem közvetlen gazdásági tényekben keresi. A probléma és megoldása bizonyos mértékig hasonló ahhoz, amit Engels a német Reichstag Zentrum-pártjával kapcsolatban állapított meg. Engels szerint ugyanis a Zentrum »nem tisztán gazdasági alapon nyugvó pártalakulás«1, nem elsősorban a közös gazdasági érdekek tartják össze, hanem a »poroszgyűlölet«, amely viszont a nemzeti ellentétekből táplálkozott. Bár az Engels által ismertetett német pártalakulás és a balközép között semmi olyat, ami analógia felállítására jogot »adna, találni nem lehet, mégis két közös vonásra rá lehet mutatni. Az egyik az, hogy a német junkerek zöme két párt, a Zentrum és a konzervatív párt között oszlott »eg. A másik közös vonás : a konzervatív pártban tisztán gazdasági alapon, a Zentrumban nem tisztán gazdasági alapon, hanem a porosz-gyűlölet alapján tömörült. Az Engels-idézet fényénél azonban nemcsak a Markovitsné által adott megoldás bizonyos fokú jogosságát lehet megállapítani, hanem annak két hibája is láthatóvá válik. Az egyik hiba az, hogy Markovitsné nem kapcsolja világosan és a maga teljességében a pártalakulás közvetlen, szubjektív alapját a végső, az osztály, illetőleg gazdasági alapjával össze. Engelsnek abban a megállapításában, hogy nem tisztán gazdasági alapról van szó, benne van az is, hogy végső soron a Zentrum pártalakulásának gazdasági alapja volt. . A középnemesség illúzióinak objektív szerepét, amelyet az antagonisztikus osztályellentétek levezetésében betölt, Markovitsné helyesen fejti ki. Ugyanekkor azonban nem mutat rá arra, hogy ez végső soron szintén gazdasági alapra, mégpedig az elnyomott osztályok kizsákmányolásának a lehetőleg simább biztosítására vezethető vissza. A másik hiba az; hogy Markovitsné túlságosan elvi alapon dolgozta ki a problémát és nem vizsgálta meg azt, hogy a valóságban hogyan, milyen formában jelenik meg a balközépiek »illúziója«. Az Engels-idézetnek az a része, amely a porosz-gyűlölettel indokolja a Zentrum csoportosulását, hívja fel erre a figyelmet. A középnemesi illúziónak, és főleg ennek a nép felé gyakorolt levezető szerepének valóságos megnyilvánulásán véleménye szerint : a németgyűlöletet kell érteni. Ez volt az az érzelmi motívum, amelynek segítségével a balközép levezető szerepe a valóságban az emberekre hatott. Ugy véli, hogy ezzel a szemponttal a tanulmányt még alaposan ki kell egészíteni. Az egykorú irodalomból sokkal inkább az illúziónak ez a megjelenési formája olvasható ki, mint maga az illúzió. A Deák-pártiak pl. állandóan azt vetik a balközép szemére, hogy »érzelmi« politikát űz. És Jókainak a munkáiból közvetve és közvetlenül is számtalan helyen az osztrák-gyűlölet árad az olvasó felé. A középnemességnek a néppel való egysége 67 után már nem jelenthetett mást, mint az osztrák-gyűlöletben való egységet. Markovitsné is említi, hogy a balközép »népszerű« jelszavakba burkolta a függetlenséghez való ragaszkodását, de nem mutatja be, milyen, jelszavakról volt szó. Ez a kérdés egyben úgy is jelentkezik, mint az osztály viszonyok tisztázódásának akadálya. * Marx-Engels-Lenin-Stalin zur Deutschen Geschichte, Band II/2. Berlin, Dietz-Verlag, 1954, 1117., 1302-1303., 1313. 1.
