Századok – 1955

Vita - Vita az 1875. évi fuzió történetével kapcsolatos kérdésekről 924

VITA AZ 1875. ÉVI FŰZIÓ TÖRTÉNETÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKRŐL 929 V További hiányossága az illúzió kérdéscsoportnak az, hogy Markovitsné nem viszi végig és nem tudjuk meg, hogy mivé válnak az illúziók a fúzió előkészületei során. Ez viszont annak a következménye, hogy az osztályharc alakulására és ennek a fúzió létrejöttében játszott szerepére egyáltalán nem tér ki. Pedig az illúzióktól a valósághoz való visszatérésben az osztályharcnak és a dualizmust fenyegető más veszélyek elhárításának is része volt. Összefoglalóan úgy látja tehát, hogy a szerző által adott új megoldásnak — amelyet fővonalaiban helyesnek vél — még számos, igen fontos részkérdését kell alaposan tisztáznia, amíg egészében is elfogadhatóvá válik. A következő hozzászóló, Pálffy Ilona, úgy gondolja, hogy az egész Jókai-kérdést és a középbirtokosság illúziójának kérdését külön kis cikkben kellene megírni s a fúzió történetéről szóló tanulmányban ennek csak leszűrt eredményeit hozni. Jelenlegi formájában ugyanis túlságosn nagy hangsúlyt kap az illúziók kérdése. Markovitsné az osztályviszonyok fejletlenségét s az ezt tükröző pártviszonyok bonyolultságát felveti, de nem elemzi eléggé és nenr hoz kielégítő megoldást. Valóban úgy látszik, hogy nem lehet tisztán gazdasági érdekek különbözőségében keresni a pártalakulás okát, hiszen a középbirtoknak úgyszólván minden rétegét megtaláljuk a Deák-pártnál és a balközépnél is. Mégis úgy látszik nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani bizonyos sérelmeknek, anyagi érdekeknek, pl. annak, hogy a balközépiek nem juthatnak hivatalokhoz stb. Hozzászóló szerint nincs eléggé kiemelve a munkában a balközéppárt nép felé gyakorolt levezető szerepének jelentősége. A 68-as népmozgalmak bemutatása nem elég alapos, nem elég jó. Sándor Vilmossal szemben úgy látja, hogy nem az osztrák-gyűlölet levezetésére, hanem a függetlenségi érzés levezetésére volt szükség. À függetlenségi 48-as program volt igazán veszélyes az uralkodó osztály szempontjából. Hiányzik a munkából annak a bemutatása, hogy hogyan, milyen kérdésekben működött együtt a Deák-párt és a balközép. Hiányzik a szűkített választójog értékelése a fúzió előtt. Hiányolja, hogy az illúzió kérdését nem vizsgálta végig a munka ; a fúzióval ugyanis nem ér véget a függetlenség illúzióhatása a nép körében. Helyesnek látja, hogy Markovitsné 1848—49 történetének tanulmányozásával kíván még foglalkozni a középnemesség magatartása szempontjából. Innen kell levezetni a pártviszonyokat is, azt, hogy kik állnak a balközép, illetve a Deák-párt mögött. Ügy gondolja, hogy a hagyományok, illúziók egymásrahatásáról, a középnemességre való hatásáról részletesebben kell írni. A Jókai-kérdés ennek csak az egyik része. Hiányolja, hogy a szélbalpárt és a balközéppárt ellentétének és kapcsolatának elemzésére nem vállalkozott a szerző. Egyik helyen írja ugyan, hogy a balközép időnként a szélbal hatása alá kerül, amivel szemben hangsúlyozni szükséges, hogy ekkor tulajdonképpen a nép hatásáról van szó. Élesebben el kell határolni a balközép tömegeinek és vezetőinek szerepét is, meg kell különböztetni a vezetők tudatos taktikázását a tagság illúzióitól. Pálffy Ilona a Deák-pártiak liberalizmusában is ellentmondásosságot lát, s véleménye szerint ezt a részt feltétlenül jobban kell kidolgozni. Kérdéses számára, hogy a liberalizmust, mely a demokratizmustól elvált, lehet-e egyáltalán pozitívan értékelni. Az ellentmondásosságra azonban minden esetre élesebben rá kell mutatni. Spira György az illúziókkal kapcsolatban bizonyos aggályokat fejez ki. Nem hisz a középbirtokosság illúzióiban. Azt gondolja, ha nincsenek is