Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
880 BAIITA ISTVÁN Ombód helységben csak egy telek úrbéri jellege körül folyik vita, ezt-Nagy József szintén a panaszos volt jobbágy javára dönti el ; ugyanakkor azonban felvilágosítja az ombódiakat arról, hogy a szomszéd falu határában haszonbérben bírt földjeikre nem tarthatnak igényt, valamint arról is, hogy addig, míg a törvényhozás nem intézkedik, csak az 1836-os törvény értelmében élhetnek a bormérés és húsmérés jogával.4 6 Pettyén községben két panaszosnak ad igazat ugyanolyan indokok alapján, mint Nagykolcsban; négy másik jobbágy igényével kapcsolatban azonban azt kell megállapítania, hogy a telkeik majorsági volta ellen felhozott bizonyítékaik nem helytállóak.47 Eléggé bonyolultnak látszanak azok a panaszok, amelyekkel hat szamoskóródi lakos keresi fel március 25-én Nagy Józsefet ; a földesúr a telkeket és földeket összevissza cserélgette, házakat építtetett rájuk a parasztoknak, azok semmiféle úrbéri összeírásban Hem szerepelnek s úgy látszik, hogy a földesúr érvei a földek majorsági jellegét illetően nehezen dönthetők meg. Nagy József azonban kihallgatja a falu elöljáróit és legöregebb lakóit. Vallomásaikból kialakul előtte a kép, bogy »Kóród egyik azon Szatmár megyében számosan található helységek közzül, mellyekben a Thereziai úrbér foganatba nem ment, hanem a földesúr a jobbágyokkal, amint azt szokták mondani, pátriárkái viszonyban élt, de ezen viszony az úrbérinél sokkal terhesebb volt, mert azért, hogy a földesúr maga épített házat a jobbágynak, nem tekintve a telki állomány csekélységét, mégpedig ha a jobbágynak vonó jószága volt 104 napot, fonást és karácsony tyúkjait teljesített, és ezen viszony a 836-iki úrbéri törvény után is fenntartatott, s midőn a földes uraság a Thereziai úrbér behozatala után, azért, hogy földeinek mívelésére több robotot szerezzen, a maga földjére jobbágyot telepített, azt hitte, hogy a telepített jobbágy iránt kegyességet gyakorol«. A tanúk vallomásából kiderül az, hogy aTpanaszosok »folyvást 104 napot és egyéb jobbágyi tartozásokat teljesítettek«, a földek kicserélése is bebizonyítást nyert, s így Nagy József azt a véleményt terjeszti fel a minisztériumnak, hogy »fentmaradván a földesúrnak a törvény útja, a panaszosok a cserélt idegen határon kapott földek használatában megtartandók«. Két eléggé meg nem alapozott panaszt azonban itt is elutasít.48 Összesen hat község panaszosait hallgatta meg március második felében Nagy József, s miután vizsgálatairól esetenként is jelentéseket küldött a Honvédelmi Bizottmánynak, a sokszor sürgetett kormányrendeletre pedig hiába várt, március 31-én összefoglaló jelentésben írta meg a Bizottmánynak addigi tapasztalatainak lényegét. Közölte, hogy mind a már megvizsgált, mind a vizsgálat alatt levő esetek tanúbizonysága szerint a panaszok túlnyomó részének oka a Mária Terézia-féle úrbéri rendelet és az 1836-os törvény végrehajtatlansága valamint az az úrbérnél sokkal terhesebb pátriárkái viszony, amelyről előbb, a szamoskóródi ügyről beadott jelentésben szól. »Innen következett az — írta —, hogy a jobbágy a patriárchai nyomást nem tűrhetvén, telkét elhagyta és oda költözött, hol ha nem is kevesebb, de legalább a modorban szelídebb szolgálatot reménylett, ilyen költözések alkalmával pedig némely helyen az uraság vette át az épületeket s adta az új jobbágynak. 46 A márc. 25-én kelt jelentést a hozzámellékelt iratokkal 1. uo. 47 A márc. 30-án kelt jelentést és mellékleteit 1. uo. 48 A márc. 31-én kelt jelentést mellékleteivel együtt 1. uo.
