Századok – 1955
Tanulmányok - Barta István: A kormány parasztpolitikája 1849-ben. I. 849
A KORMÁNY PARASZTP0L1TIKÁJA 1849-BEïï 879 bizonyítaná, hogy a remetemezei úrbéri szabályozó per során mindenki jól járt, a panaszosok mind majorsági földet müveinek, a befejezett úrbéri szabályozó per végzéseit pedig a törvény értelmében különben sem szabad megváltoztatni.4 3 A törvény betűje szerint tehát rendben volna a dolog, a parasztoknak nincs keresnivalójuk ; Nagy József azonban a törvény szellemét követi és az iratok tanulmányozása, valamint tanúk kihallgatása után bebizonyítja, hogy a szóbanforgó szabályozó per során nem tartották be az előírásokat, nem állapították meg sem az úrbér behozatalakori, sem a per időpontjábani úrbéri állapotot, nem mérték fel a jobbágy telkeket és tartományaikat, a perben nem hallgatták ki a most panaszosként szereplő jobbágyokat, elzárták őket a fellebbvitel lehetőségétől, meghamisították az összeírásokat s százféle fortéllyal »a szegény népnek lehetetlenné tették, hogy úrbéri kérdésekben igazságához juthasson«. A visszaélések leleplezése után végül is azt javasolja Nagy József, hogy rendeljék el a per újrafelvételét, hallgassák ki a panaszosokat, a birtokbanlevőket a per tartama alatt is hagyják meg birtokukban, a birtokon kívülieknek tegyék lehetővé a per tartama alatt is a barátságos egyezkedést, azok számára pedig, akik a per végeztével kedvező döntést nyernek, a földesúr térítse meg az elmaradt haszonvételt. Beszámolt Nagy József arról is, hogy néhány olyan esetben, amikor nyilvánvalóan majorsági földről volt szó, barátságos meggyőzéssel rábírta a panaszost a szerződéses kötelezettségek teljesítésére. Végül kérte a Bizottmányt, hogy mivel más szabályozási perekkel kapcsolatban is sok panasz érkezett hozzá, küldjenek részére mielőbb utasító rendeletet. Az Igazságügyminisztérium Nagy József felterjesztése nyomán úgy intézkedett, hogy a szabályozó per végzéseit lényegében épségben tartotta — erre kötelezte a törvény előírása — , a panaszosok részére azonban lehetővé tette, hogy igényeik igazolására újra megnyissák a pert.44 Nagykolcs községben három volt jobbágy fordult panasszal Nagy Józsefhez. Az első kettőnek látszólag nincs igaza, mert telkeik nincsenek az 1816-os úrbéri szabályozáskor készült jegyzékben, adót nem fizettek s nem is az úrbéri törvény megszabta szolgáltatásokat teljesítették. Nagy József azonban kideríti, hogy a telkek 1816 után telepíttettek, tehát az akkori összeírásba nem is kerülhettek volna be, hogy azért nem az úrbéri törvényben előírt szolgáltatásokat teljesítették, mert ezen a vidéken minden jobbágy súlyosabb szolgálatra volt kényszerítve s a lényeges az, hogy a panaszosok a többi, kétségbevonhatatlanul úrbéres jobbággyal egyformán szolgáltak ; megállapítja végül, hogy az adófizetés »egyik ösmertető jele ugyan a telek úrbériségének, de nem ollyan, hogy annak hiányát más kellék, p. o. a jelen esetben a szerződés nélküli egyenlő tartozások a többi jobbágyokkal, ki ne pótolhatná«, és ezért a két telket úrbéri jellegűnek nyilvánítja. A harmadik esetben a jobbágy igazát annyira világosnak találta, hogy a földesurat ki sem hallgatta.45 43 Az 1848 : 10. tc. 1. §-a értelmében ahol a legelőelkülönözést és az úrbéri rendezést »akár egyesség, akár úrbéri per utján« már végrehajtották, »az akként történt összesítés, illetőleg elkülönözés többé fel nem bontathatik«. 44 Nagy József jelentését és az Igazságügyminisztérium vele kapcsolatos intézkedéseinek fogalmazványait 1. Igazságügymin. úrbéri oszt. 136/1849. sz. alatt. 45 A nagykolcsi vizsgálatról szóló márc. 26-i jelentést és a vizsgálati iratokat 1. az OHB 5194/1849. sz. iratcsomóban.
