Századok – 1955
Közlemények - Sarlós Béla: A pesti munkásság forradalmi harca és programja 1848-ban 75
A PESTI MUNKÁSSÁG FORRADALMI HARCA ES PROGRAMJA 1848-BAN 83 nagyobb erőfeszítéssel el tudta érni ugyan a gyűlés békés befejezését, de a kormány ennek ellenére már másnap újjászervezett formában felélesztette a közcsendi választmányt, mely csak három nappal korábban : április 15-én oszlott fel. A Választmány megalakulását a következő, április 18-án megjelent hirdetmény tudatta a lakossággal : »Polgártársak! A legközelebb lefolyt forradalmi időszak alatt a béke, rend és közcsend fenntartása tekintetében működött választmány feladatának dicső megoldása után eloszolván ; miszerint a kivívott szabadság gyümölcseit mindenki bizton élvezhesse, a miniszteri bizottság rendeletéből szükséges vala a városi hatóság mai napon tartott közgyűlésében ismét egy állandó választmányt alakítani a végre, hogy a béke, rend és közcsend fenntartása tekintetében továbbra is czélszerüen intézkedjék, e részben teljes hatalmú eljárásáért közvetlenül a miniszteri bizottmánynak leendvén felelős. Ezen rendre ügyelő választmány holnaptól kezdve naponkint délután négy órakor a polgárság termében össze fog ülni, s a hatáskörébe tartózó tárgyak felett nyilvános tanácskozásaiban intézkedendik.«12 Az újjászervezett választmánynak 73 tagja volt, de kihagyták belőle Vasvárit és Petőfit, akik a korábbi, április 15-én feloszlott közcsendi bizottmánynak legjelentősebb tagjai voltak, de akikben a kormány nem bízott. A választmány ismertebb tagjai : Emmerling Károly, Eckstein Adolf, Fényes Elek, Irányi Dániel, Kendelényi Károly, Nyáry Pál, Perczel Mór, Rottenbiller Lipót. · Ez az újjászervezett választmány már közvetlenül a minisztériumnak volt alávetve s a minisztérium teljhatalommal ruházta fel. A még megalakulóban levő, tehát szervezett hatalommal nem rendelkező minisztérium nem is tehetett mást, mint hogy felélessze azt a szervet, mely a hatalmat Pesten egy hónapon keresztül gyakorolta, kihagyva annak legradikálisabb s a munkássággal közvetlen kapcsolatban állott tagjait. A választmány újjáalakítása tehát még az április 19-i zavargások előtt megtörtént, ez önmagában dokumentálja, hogy a 17-i munkásgyűlés hatása rendkívül komoly volt, hogy ezen a gyűlésen valami másnak és többnek kellett történnie, mint ami a sztrájkmozgalom korábbi napjaiban történt. Ez a más, ez a többlet pedig csak a Kenyeret a népnek fő követeléseivel : elsősorban a földosztás követelésével lehetett azonos ; a céhrendszer eltörlésének hangoztatása, vagy akár az árrögzítés kívánsága miatt nem lett volna szükség a választmány azonnali újjáalakítására. Nem tekinthetjük véletlennek azt sem, hogy a munkásmozgalom épp április 17-én jutott el fejlődésének legmagasabb pontjára: jakobinus jellegű plebejus követelések hangoztatásáig. A korábbi közcsendi bizottmány ugyanis ekkorra már feloszlott, a kormány formálisan ugyan átvette tőle a hatalmat, de még nem tartotta szüárdan a kezében, még nem volt szervezett hatalom : az államapparátus tehát április 17-én a sztrájkoló munkások követeléseivel szemben még nem tudott fellépni'. S minthogy a hivatalos államapparátus szervezetlensége folytán még nem tudott cselekedni, maguk az ellenforradalmi rétegek mozdultak meg a munkásság forradalmi kirobbanással fenyegető akciója ellen. Az ellenforradalmi rétegnek ez a közvetlen megmozdulása volt 12 O. L. 1848—49-es nyomtatványgyűjt'emény. 6*
