Századok – 1955

Közlemények - Sarlós Béla: A pesti munkásság forradalmi harca és programja 1848-ban 75

82 SA7Í LÓS BÉLA Amikor a munkásosztály földosztást követel, akkor a parasztság kíván­ságát is hangoztatja, közelebb kerül a parasztsághoz ; a program tehát szin­te magában hordja a munkás-paraszt szövetség eszméjét. Az április 17-i sztrájkgyűlés és tüntetés pedig a modern magyar munkásmozgalom első nagyobbszabású megmozdulása s már ez az első demonstráció is e felé a szö­vetség felé mutat. Ügy gondolom, nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a tényt, hogy a modern magyar munkásmozgalom már első lépéseivel is a parasztság felé közeledett, a munkás-paraszt szövetség megvalósításának gondolatát magában hordta. Egyébként az ismertetett programnak egyetlen pontja sem összeegyez­tethetetlen a kapitalizmus kereteivel, sőt a céhek eltörlése, az ipar és keres­kedelem szabadsága és a földosztás is a tőkés társadalom fejlődését gyorsí­totta volna. Egyedül a szociális segélyezést tekinthetjük a munkásság külön céljának. De az is biztos, hogy 1849 júniusáig nem akadt párt, nem volt a forradalomnak egyetlen olyan jelentős politikusa sem, aki ilyen radikális követelésekkel lépett volna a nyilvánosság elé, s a munkásságon kívül a for­radalom 1848-as periódusában nem volt egyetlen társadalmi osztály vagy réteg sem, amely ilyen programot magáévá tett volna. Még Táncsics is csak 1849-ben követelt földosztást a Forradalom c. röpiratában — lényegében a Kenyeret a népnek 4. és 6. pontjaihoz hasonló módon.11 A munkásosztálynak ebben az időben nem is lehetett szocialista prog- . ( ramja, a gazdasági, társadalmi viszonyok sokkal fejletlenebbek voltak, sem­hogy ilyesmiről Magyarországon szó lehetett volna. A forradalom feladata a feudáhs társadalom radikális lerombolása, a kapitalista fejlődés útjának teljes szabaddá tétele, a nemzeti függetlenség kivívása és biztosítása volt. A forra­dalom nemesi vezetése azonban megakadályozta a polgári forradalom felada­tainak radikális megoldását, a birtokos' nemesség elválasztotta a szociális kérdések megoldását a nemzeti függetlenség megvédésétől. A forradalomnak olyan plebejus forradalommá fejlesztése, melyet az április 17-i gyűlés követelt, komoly veszélyt jelentett a nagybirtokos osztályra, az arisztokráciára és a főpapságra, de veszélyeztette volna a forradalom közép­nemesi vezetését is. A Batthyány-kormány pedig a nagybirtokos arisztokrácia egy részének és a középnemességnek megegyezésén alapult. A veszélyt még fokozta, hogy már a forradalmi parasztmozgalom is lábrakapott ekkorra, az erőszakos földfoglalások egyre gyakoribbá váltak. Ha pedig a paraszt­ságnak forradalmi megmozdulása támaszt, segítséget kap a főváros forra­dalmi munkásságának földosztási követelésével, a parasztmozgalom könnyen legyőzhetetlen erővé válhat. Maguk a parasztok áprihs közepéig még elsősor­ban a földesurak által tőlük korábban erőszakkal elvett földek visszavé­teléért mozdultak meg, fő kívánságuk a feudális maradványok, a szerződéses szolgáltatások eltörlése volt, de földosztást még nem követeltek. Ha azonban elterjed és követésre talál a parasztság közt a pesti április 17-i munkásgyűlés programja, az halálos veszélyt jelenthet a földbirtokos osztály nagy részére. Hiszen a földbirtokos osztály a francia forradalom tapasztalatainak ismere­tében nagyon jól tudta, hogy papi és állami birtokok kiosztásával nem lehet befejezni a földosztást. Éppen ezért a kormány, de a radikálisok is felismerték az április 17-i követelések jelentőségét és azok veszélyességét. Nyáry Pál a leg-11 Táncsics a főpapi birtokok és a 2000 holdon felüli ingatlanok elkobzását ós kiosztását javasolta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom