Századok – 1955

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A dualizmus rendszerének első évei Magyarországon 34

62 PACH ZSIGMOND l'ÁL fennmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről, egységes mértékrendszerről, népszámlálásról és statisztikáról stb.) —, de az alapvető kérdésekbe a törvényhozásnak vajmi kevés volt a beleszólása. Nemcsak arról van szó, hogy a belügyekre vonatkozó törvényjavaslatok sorsa nem az országgyűlésen, hanem a Deák-klubban vagy a mágnáskaszinóban dőlt el, hanem mindenekelőtt arról, hogy a legfőbb döntések a bécsi Burg termeiben vagy éppen a Rotschild-bankház irodáiban születtek ; hogy a magyar törvényhozás egész tevékenysége csupán a dualista rendszer szűkre szabott keretei között mozoghatott, a kiegyezés talaján, a 67-es »közjogi alapon« folyhatott. A közös ügyek közös miniszterei az országgyűlésnek nem tartoztak felelősséggel, hanem az osztrák és a magyar delegációnak : elvileg két képviseletnek, tehát gyakorlatilag egynek sem. így a közös ügyek intézését az abszolutizmus kormányzati módszereinek továbbélése jellemezte : a döntés az uralkodó kezében volt, aki előtt az udvari katonai körök és a bécsi finánckörök szava esett latba a legnagyobb súllyal. De az abszolutizmus maradványai még a belügyek terén is érvényesültek. Nálunk nem volt ugyan az alkotmánynak olyan cikkelye, mint Ausztriában a hírhedt 14. § (amely azzal a joggal ruházta fel a császárt, hogy a birodalmi tanács két ülésszaka közötti időben rendeletekkel kormányozzon) ; de volt olyan törvénycikk — még a kiegyezési törvénycikk előtt iktatták be, az 1848-ban hozott törvény megváltoztatásával —, amelynek értelmében a király a következő évre szóló költségvetés elfogadása előtt is feloszlathatta az országgyűlést (bár azzal a feltétellel, hogy még az év folyamán ismét összehívja). (1867 : X. t. c.) S megvolt mindenekelőtt az ún. királyi előzetes jóváhagyás (»előszentestés«) gyakorlata, amelyet Ferenc József még ugyancsak a kiegyezés törvíénybeiktatása előtt vezetett be. Már 1867 márciusában azt kívánta, hogy »jövőre a kormány minden javaslata, mielőtt az országgyűlés fórumához kerül, előzetes megtekintés végett elébe terjesztessék«. Andrássy teljesítette ezt a kívánságot ; így fejlődött ki ez a »jogszokás«, amely »anélkül, hogy valaha törvénybe iktattatott volna, Magyarország politikai életében idővel, sok esztendei hagyomány alapján szinte törvényerőt nyert« — az alkotmányosság és a parlamentarizmus nagyobb dicsőségére. Minderre nézve éppen nem tarthatjuk túlzottnak. Kossuth kritikáját, aki úgy ítélte meg a 67-es államszervezetet, mint »összetákolt parlamentáris paródiát s pseudo-alkotmányos életformát« és maró gúnnyal szólt »az alkotmányos formákkali abszolutisztikus kormányzat királyi kényelmeiről.« Az állam és egyház viszonya, népoktatás Nem lenne teljes a képünk a 67-es magyar államszervezet kiépülésének első szakaszáról, ha végezetül nem vetnénk egy pillantást az állam és egyház viszonyára a kiegyezés után. Az állam és egyház viszonyának szabályozása fontos kérdése a burzsoá átalakulásnak, a burzsoá államszervezet kiépítésének. Hogy az egyház mennyit őriz meg feudális hatalmából, milyen lesz a helyzete a burzsoá államban, megtörténik-e az államtól való különválasztása — attól függ, mennyire következetes, mennyire demokratikus a burzsoá átalakulás. Hogy a kiegyezés felemás és antidemokratikus tény volt, hogy a 67-es államszervezet igen óvatosan bánt a feudális intézményekkel — ez az előbbiek-