Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
* A SZOVJET-MAGYAR KERESKEDELMI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉHEZ 6(ff kapcsolat felvétele, Rassay Károly a következőket kiabálta közbe : »Majd megkérdezzük az olasz államtitkárt.«10 9 Bizonyíték van arra vonatkozóan is, liogy az olasz kormány a tárgyalások menete alatt is interveniált a magyar kormány képviselőinél, hogy a tárgyalások eredményesen fejeződjenek be. Erről tanúskodik a római magyar követség jelentése az olasz külügyminisztériumban Benti követtel folytatott beszélgetésről.11 0 A jelentés szerint Benti követ, amikor szóba kerültek a szovjet-magyar tárgyalások, a következőképpen igyekezett Magyarországot a vitás kérdések rendezésére befolyásolni : »Mi nem állíthatunk ma Oroszországnak olyan feltételeket — mondja a jelentés — a diplomáciai viszony felvételénél, mint néhány évvel ezelőtt, miután Oroszország helyzetében nagy változás történt.« Ez azt jelenti, hogy az olasz külügyminisztérium helytelenítette azt, hogy Magyarország 1934-ben változatlanul az 1924-es szerződés feltételei alapján akart a Szovjetunióval megállapodni. A tárgyalásokról szóló anyagból kiderül, hogy a magyar kormány változatlan formában akarta elfogadtatni a Szovjetunióval az 1924-ben aláírt, de általa nem ratifikált szerződést, amely tudvalevően igen sok megkötést tartalmazott. Világos, hogy ezeket a megkötéseket a Szovjetunió 1934-ben nem volt hajlandó elfogadni és Magyarország végül is kénytelen volt eredeti álláspontjától elállni. A szovjet tárgyaló fél már a tárgyalások elején világosan megmondotta a magyar kormány képviselőinek, hogy a helyzet egészen más, mint 1924-ben volt és a Szovjetunió Magyarországgal sem hajlandó más formában szerződni, mint akármelyik más országgal szerződött. Jungerth 1934. január 23-án kelt jelentésében a következő áll : »Oroszország magát minden tekintetben egyforma és egyenrangú sujet internationalnak tartja a többi nagy államokkal és a még hátralévő néhány kis országgal való diplomáciai kapcsolat felvételénél azokat a formalitásokat követeli, amelyek mondjuk 'rendes', más államok között szokásosak.«111 Figyelemre méltó, hogy mennyire egyezik az olasz Külügyminisztérium fentebb ismertetett álláspontja ezzel a magyar állásponttal. A megállapodást — nem utolsó sorban az olasz kormány nyomása következtében — Magyarország a fenti elvek alapján kénytelen volt aláírni. A megállapodást Rómában magyar részről Jungerth, szovjet részről pedig Patyomkin római szovjet nagykövet írták alá. A hivatalos magyar kommüniké erről a következőket mondja: »A magyar kormány megbízásából Jungerth-Arnóthy rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter ma délután Rómában Patyomkin római orosz nagykövettel aláírta azt az egyezményt, amely Magyarország és Oroszország között helyreállítja a diplomáciai viszonyt..« Illetékes helyről a Magyar Távirati Iroda a , következő felvilágosításokat kapta : »Az Osztrák-Magyar Monarchia az oroszerszági szovjet kormányt a Bresztlitovszkban kötött békében elismerte, azonban Magyarország vele diplomáciai összeköttetésben nem állott. A diplomáciai viszony helyreállítása végett 1924-ben Berlinben folytatott tárgyalások végleges eredményre nem vezettek. Ezt az állapotot, amelynek tisztán belpolitikai okai voltak, a külpolitikában semmi sem indokolta. A két ország között külpolitikai differencia nem volt és ma sincs, viszont a külpolitikai érdekek 109 Az 1931. évi július hó 18-ára hirdetett országgvulés Képviselőházának Naplója. 1934. II. 21. XX. k. 7. 1. 110 M. M. I. Küm. res. pol. 1934. 32. 111 Uo.
