Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
-624 BÚZÁS JÓZSEF több tekintetben egyezők, vagy párhuzamba hozhatók. A két ország közötti viszony rendezésének gondolata különösen gazdaságpolitikai vonatkozásban a parlament két házának őszi külügyi bizottsági ülésén ismételten felmerült és szóbakerült a kérdés Litvinov szovjet külügyminiszter legutóbbi római látogatása alkalmából is. A fentiekre való tekintettel a magyar kormány most újból felvette az annakidején Berlinben folyt tárgyalások fonalát Rómában, ahová Jungerth-Arnóthy rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert küldte azzal a megbízással, hogy az ottani szovjet nagykövettel a két ország közötti normális diplomáciai viszony helyreállítását megbeszélje. Az ez év január 22-én kezdett tárgyalások efedményre vezettek. A két ország közötti diplomáciai összeköttetés helyreállt és ezzel egyidejűleg megnyílt az útja a rendes kereskedelmi forgalom megindulásának is. A kereskedelmi viszony szabályozására az érdekelt felek gazdasági megbízottai Budapesten folytattak tárgyalásokat, amelyeknek folyományaként a magyar kereskedelmi érdekeltségek egy küldöttsége utazik előreláthatólag a közeljövőben Oroszországba.«11 2 A szovjet -magyar megállapodás aláírása a polit ikai életben igen nagy hullámokat vert fel. 1934. február 21-én a parlamentben gróf Apponyi György interpellációt terjesztett be a szerződés aláírásával kapcsolatosan és azt követelte, hogy a kormány informálja az országgyűlést a tárgyalásokról és azokról az okokról, amelyek a szerződés megkötését eredményezték.11 3 Ezt a parlamenti vitát Apponyi és egy egész sor más képviselő a Szovjetunió elleni kirohanásokra és különböző szovjetellenes rágalmakra használták fel. A parlamenti vitára a kormánynak azért volt szüksége, hogy dokumentálja a magyar uralkodó körök előtt, hogy mi sem változott alapvető szovjetellenes beállítottságán, hogy úgy tüntesse fel, mintha a kormány részéről a megállapodás megkötése lényeges engedmény lenne általános külpolitikai irányvonalával szemben. Ezt Apponyi György felszólalásában a következőképpen juttatta kifejezésre : »Nagy erkölcsi áldozat, hogy 15 évi negáció után egyenrangú erkölcsi súllyal rendelkező félnek ismerjük el Oroszországot.« A jobboldalnak a kormány elleni támadásra azért volt szüksége, hogy megnyugtassa azokat a reakciós fasiszta köröket, amelyek ezek mögött a pártok mögött álltak. így pl. Meskó Zoltán nemzeti szocialista párti képviselő az országgyűlés 1934. március 7-i ülésén11 4 bejelentette, hogy a Rómában aláírt szovjet-magyar egyezményt a »nemzeti szocialista mozgalom« ellenzi és »Isten elleni véteknek« tekinti. Egyes képviselők, mint pl. Müller Antal keresztény párti képviselő azzal rágalmazta a Szovjetuniót, hogy nem tartja be a megállapodásokat, azt állította, hogy a Szovjetunió azokat az államokat, amelyekkel szerződést köt, »mind becsapta, mert nem fizetett a szállított árukért«.115 Petrövácz Gyula keresztény párti képviselő azért ellenezte a megállapodást, mert szerinte »az istenellenes propaganda központja« lesz Budapesten a szovjet követség.11 6 Hódossy Gedeon keresztény párti képviselő a felszólalásában úgy igyekezett beállítani a szerződés aláírását, mintha ez a 112 O. L. M. T. I. Biz. 1.934. II. 6. 113 Az Országgyűlés képviselőházának naplója, 1934. II. 21. XX. k. 7. 1. 114 Uo. 1934. III. 7. XX. k. 277. 1. 115 Uo. 1934. IX. 22. XX. k. 46-47. 1. «« Uo. 1934. II. 28. XX. k. 111. 1.
