Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
614 BÜZÄS JÓZSEF a Szovjetunióba. Anglia 1930. április 16-án kereskedelmi megállapodást kötött a Szovjetunióval, amelyben elismerte a szovjet külkereskedelmi monopóliumot. Később a Szovjetunió megállapodást kötött Franciaországgal, Olaszországgal, Törökországgal és egy sor más tőkés országgal. Hogy őzen országok számára milyen fontos volt a Szovjetunióval való kereskedelem, arra jellemző, hogy kormányaik garanciát vállaltak az országaik cégei által a szovjet külkereskedelmi szerveknek nyújtott kereskedelmi hitelekért. Ez jelentősen elősegítette az árucsereforgalom, főleg az export kiszélesítését. Zelovich László külügyminisztériumi fogalmazó az Egyesült Államokból írt 1931. április 7-én kelt jelentésében megállapítja, hogy »egyes itteni (amerikai — B. J.) érdekeltségek, így a Ford propagandát folytatnak a Szovjetunióval való kereskedelem fokozása mellett«. A válság által okozott súlyos gazdasági helyzet, a külkereskedelmi forgalom összezsugorodása, valamint egyes tőkés országoknak a Szovjetunióval szemben tanúsított, megváltozott magatartása nem maradhatott hatás nélkül a magyar tőkésekre, sőt egyes hivatalos magyar szervekre sem. 1930-ban több budapesti cég fordult a magyar kormányhoz azzal a kéréssel, hogy engedélyezze a magyar áruk exportját a Szovjetunióba és egyes szovjet áruk behozatalát. Például Rónay Ákos budapesti cég 1930 márciusában a Külügyminisztériumhoz fordult, hogy engedélyezze szovjet fa behozatalát. Ezt a cég azzal indokolta, hogy a Magyarországra szállító országok csendes-kartellban vannak és így Magyarország faimportja ki van szolgáltatva a szomszédos fatermelők árdiktátumának, viszont a Szovjetunió a világpiaci áron adja a fát, ami azt jelenti, hogy az akkor érvényben volt áraknál 30%-kal olcsóbban lehetne a fát beszerezni. A Rónay cég ekkor tárgyalásokat kezdett szovjet kereskedelmi szervekkel fa vásárlása él magyar árucikkek (gyógyszerek, szérumok, mezőgazdasági gépek, zsír) exportja céljából. A Berlinben folytatott tárgyalásokról a cég közölte a Külügyminisztériummal, hogy a Szovjetunió részéről a »hajlandóság, illetve a legkomolyabb szándék az üzletek perfektuálása iránt kétségtelenül fennáll«.7 ' A Külügyminisztérium 1930. április 9-én azt a képmutató választ adta a Rónay cégnek, hogy »a gondozásomra bízott érdekek szempontjából nem emelek kifogást az ellen, hogy Magyarország és Oroszország között lebonyolítható export és import ügyleteket közvetítsen«.7 8 Néhány hónappal később azonban a kormány megtiltotta a Rónay cég által vásárolt 5000 köbméter, 103 000 pengő értékű fűrészáru behozatalát,7i ) Hogy a külkereskedelem kérdésében mennyire a szovjetellenes politika határozta meg a magyar kormány állspontját és intézkedéseit, arra jellemző, hogy a magyar kormány az esetleges szovjet szállítmányokra különleges rendszabályok életbeléptetését határozta el. Elrendelték többek között, hogy kirakás előtt a szállítmányokat a rendőrségnek vagy a csendőrségnek kell ellenőriznie, miután — ahogy a Belügyminisztérium erre vonatkozó állásfoglalása kijelenti — »a kirakodó munkások megbízhatósága nem garantálható«. A Külügyminisztériumhoz fordult egy másik magyar cég is, amely szintén gazdasági okokra való hivatkozással kívánt a Szovjetuniótól fát beszerezni, ami ellen a Kereskedelmi Minisztériumnak nem volt ellenvetése, de " Uo. '8 O. L. Kiim. gazd. pol. 1930. 1-92092. 79 Uo.
