Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
* A SZOVJET-MAGYAR KERESKEDELMI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉHEZ 6(ff kikötötte, hogy a »szóbanforgó külkereskedelmi kapcsolat létesítésével annak külpolitikai természeténél fogva összefüggő államrendészeti és közbiztonsági szempontok és tekintetek mérlegelése és elbírálása szükséges«.8 0 A gazdasági viszonyokra és a külpolitikai helyzet hatására igen jellemző az a beadvány,8 1 amelyet a Magyar Külkereskedelmi Intézet Részvénytársaság — egy félhivatalos szerv — 1931. szeptember 10-én idézett dr. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszterhez. Ebben a beadványban az Intézet a Szovjet-, unióval való kereskedelmi forgalom előmozdítását követelte a kormánytól. Kérésének alátámasztására három érvet hozott fel : a) A magyar külkereskedelem helyzetének katasztrofális romlását. A beadvány a következőket mondja : »Eddigi kiviteli piacainkon az üzletre éhes világverseny áruink elhelyezését vagy lehetetlenné teszi vagy annyira megnehezíti, hogy a nyomott árak és kedvezőtlen fizetései feltételek miatt gyárosainknak nincs hasznuk a nagy utánjárással megszerzett üzletekből. Kénytelenek vagyunk tehát egyre újabb és lehetőleg olyan fogyasztóterületek után kutatni, ahol áruink nagyobb mennyiségben és jobb árakon volnának elhelyezhetők. A tapasztalatok azt igazolják, hogy ma Oroszország az egyetlen piac, ahol néhány mezőgazdasági és ipari cikkünk számára jelentékeny elhelyezési lehetőségek volnának biztosíthatók.« Hozzáfűzi még a jelentés, hogy »a mi tartózkodásunk nem fogja hátráltatni az orosz 5 éves terv sikerét,esetleges áruszállításaink pedig nem lendítenének az 5 éves terven annyit, mint amennyi előnyt megrendelésekben szűkölködő termelésünknek e pillanatban az orosz vásárlók jelentenének«. b) Azt, hogy más tőkés országok is kereskednek a Szovjetunióval. Erről a jelentés a következőket állapítja meg : »Tanúi vagyunk annak, hogy nálunk gazdagabb és hatalmasabb országok mennyire törik magukat az orosz megrendelések után és mennyire igyekeznek, bizonyára nemcsak jelen megszorultságuk miatt, hanem a jövő reményében is, termékeiket az orosz piacon bevezetni. Ebből a tülekedésből le kellene vonnunk azt a tanulságot, hogy mi sem kapcsolhatjuk ki magunkat olyan álláspont kedvéért e 160 milliós nép gazdasági életéből, amelyet nálunk sokkal hatalmasabb országok kormányai, a mostoha gazdasági viszonyok nyomása alatt, egymás után feladtak.« c) A Szovjetunió Magyarországgal is hajlandó kereskedni. »A tapasztalat azt mutatja, hogy Oroszország nem idegenkedik a magyar áruktól. Bizonyítja ezt az a számtalan ajánlati felhívás is, amellyel bennünket az orosz kereskedelmi képviseletek rendszeresen felkeresnek, valamint a Rimamurányinak a közelmúltban kiadott többmilliós megrendelés és ha az oroszok eme hajlandósága ellenére sem voltunk eddig képesek számottevő eladásokat létrehozni, annak oka elsősorban abban keresendő, hogy az államilag hatalmasan támogatott külföldi versennyel nem tudtunk megbirkózni, másodsorban azonban bizonyos akadályokban, amelyekre alább leszünk bátrak rámutatni.« Mindezek alapján arra a következtetésre jut, hogy »az orosz üzlet mezőgazdaságunk és iparunk szempontjából egyaránt fontos«. Magyarország elsősorban a következő cikkeket tudta volna a Szovjetuniónak szállítani : traktorok, magtisztítógépek, Diesel-motorok, vasszerkezetek, elevátorok, daruk, mozdonyok, sínek, villamossági gépek, zsírsertések, zsír, lovak, 80 Uo. 81 O. L. Küm. gazd. pol. 1931. 54180. 5 Századok
