Századok – 1955
Tanulmányok - Buzás József: A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez 1919–1938. 588
* A SZOVJET-MAGYAR KERESKEDELMI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉHEZ 6(ff állampolgároknak a szovjet kövétségen történő alkalmazására vonatkozóan a szovjet delegáció nem fogadott el semmiféle megkötést és ettől a követeléstől a magyar delegáció kénytelen volt elállni. A tárgyalások lefolytatása során a vitás kérdések rendezésében, a megállapodás megkötésében igen nagy szerepe volt Litvinovnak, aki a tárgyalások idején néhány napig Berlinben tartózkodott. Nagymértékben az ő közreműködésének és rugalmasságának köszönhető, hogy a magyar delegáció merev és egyáltalán nem konciliáns· magatartása ellenére az összes «vitás kérdésekben sikerült megállapodásra jutni. Arra vonatkozólag, hogy melyik megállapodást írják alá először, abban állapodtak meg, hogy mind a kereskedelmi, mind a diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó megállapodást egyidőben tárgyalják, az összes vitás kérdéseket egyszerre oldják meg, de a diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó szerződést előbb írják alá. A tárgyalások szeptember 12-én fejeződtek be. A diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó szerződést 1924. szeptember 5-én, a kereskedelmi szerződést szeptember 12-én írták alá. A magyar delegáció kérésére abban is megegyeztek, hogy a szerződés aláírásával kapcsolatban semmiféle kommünikét nem hoznak nyilvánosságra. Horthy magának tartotta fenn annak eldöntését, hogy a szerződés megkötésére vonatkozó közlés a sajtóban közzétehető-e és mikor. Az esetleges közlésre vonatkozóan a delegációk a következő szövegű kommünikében állapodtak rneg : »A magyar és szovjet kormány delegátusai Berlinben a diplomáciai viszony és a kereskedelmi forgalom feltételeiről egyezményt írtak alá, amely a két kormány ratifikációjára szorul«.52 Röviddel a szerződés megkötése után a magyar kormány kénytelen volt hozzájárulni a kommüniké megjelenéséhez, mivel a szeptember 16-i, Bécsben megjelenő Neue Freie Presse beszámolt a szovjet-magyar megállapodás aláírásáról. Meg kell jegyeznünk, hogy az osztrák lapban megjelent közlés indiszkréció következménye volt, amit azonban nem a szovjet fél részéről követtek el. Az indiszkréció miatt Horthy nagyon felháborodott és kijelentette, hogy tudomásul veszi ugyan a kommüniké nyilvánosságra hozatalát, de ehhez hozzájárulását utólag sem adja meg.53 A magyar uralkodó osztály különböző rétegei különbözőképpen fogadták a szovjet-magyar megállapodásról szóló közleményt. A magyar ipari és banktőke képviselői, a tárgyalások kezdeményezői, örömmel vették tudomásul a megállapodás megkötését. A magyar nagybirtok és a fasjszta szélsőjobboldal képviselői azonban hevesen támadták Bethlent és a magyar kormányt a megállapodás aláírása miatt. Ε körök véleményének és szovjetellenes propagandájának ad kifejezést a Magyarság című szélsőjobboldali lap 1925. január 13-i számában megjelent cikk, amelyben a magyar nép (értsd a magyar fasiszták) »erkölcsi felfogása« nevében tiltakozik az ellen, hogy »az általunk megvetett és ellenségként kezelt orosz szovjet hadsereg részére magyar lovakat verbuváljunk«. A cikk felszólítja a magyar kormányt, hogy szakítson meg minden összeköttetést a Szovjetunióval és ne szállítson egyetlen lovat sem a szovjet kormánynak. 52 M. M. I. Küm. 1924. res. pol. 145. ä3 A hivatalos magyar közlemény 1924. szept. 17-én, egy nappal a Neue Freie Fresseben megjelent hír után jelent meg. M. M. I. Küm. 1925. res. 399.
